2007. március 24., szombat

Kishegyszolő-Nyomátitető-Terebicstető-Cinegetető


M
egvan az első tavaszi túra, amit összehoztunk. Ez pontosan a volt kövesdombi mozi elől indult s az útvonal a következő volt: Kishegyszőlő – Nyomáti-tető – Terebics-tető – Cinege-tető. Azután Marosszentgyörgyről haza, szintén gyalog sikerült. Mindezt egy nap alatt, vasárnap, március 4-én, különböző intenzitású esőben, és időnként kellemetlen szélben.

A fentebb említett kirándulásra négyen vállalkoztunk. Illetve négyre apadt a létszám vasárnap reggel, miután kinéztünk az ablakon. De, akik kitartottunk, egy nagyon jó túrán vettünk végül részt. Itt külön kiemelném, hogy abban, hogy végül is nekiindultunk, nem kis szerepe volt Roger (Marinescu Tibi) lelkesedésének.

Annak ellenére, hogy nem sok szólt amellett, hogy az adott időjárási körülmények közt túrázzunk, kitűnő hangulatban és elég jó tempóval mentünk. A Nyomáti-tetőig különösebb gond nélkül el is jutottunk. Ott lazán kikerültük a juhászkutyákat, és kijutottunk az aszfaltos útra.

Itt következett az útvonal számunkra még ismeretlen szakasza. A jelzések eddig jól követhetőek voltak, innen viszont talán csak az tudná kényelmesen követni, aki egy átlagos szirti sas adottságaival rendelkezik. Az ösvény elég jól látszik, de sok helyen több különböző egyéb ösvény keresztezi, vagy ágazik le belőle. Na, azért el nem tévedtünk. Legfeljebb nem a "jelölt" ösvényt követtük. Ilyenkor anélkül, hogy visszafordultunk volna, valahogy sikerült betájolnunk magunkat, és légvonalban továbbhaladnunk. A jelzett ösvény többször keresztezte utunkat.

Ez a "légvonal" még egy csejdi udvaron is átvezetett. Vagyis betévedtünk Csejdre. Ez is jó volt, mert legalább lefényké-pezhettük a csejdi iskolát és templomot, tornyostól.

Nem utolsó sorban arról is megbizonyosodhattunk, hogy hol járunk, és hogy hogyan juthatunk tovább. A falusiak egyébként rendkívül segítőkészek voltak. Elmondták, hogy nemsokára jön a vásárhelyi busz. Aztán mikor elárultuk, hogy mi tulajdonképpen Marosszentgyörgyre igyekszünk, de gyalog megyünk tovább, elmondták, hogy hol mehetnénk, és körülbelül mekkora út áll még előttünk. Ezután a legnagyobb meglepetésükre, nem arra indultunk, amerre mondták, hanem egy mellékutcán készültünk lerövidíteni a leírt utat. Figyelmeztettek, hogy ott nagy sár van, de megnyugtattuk őket, hogy számunkra már az sem akadály. Eddig már fülig sárosak voltunk (igaz én a bal fülemről letöröltem a sarat azelőtt).

A számítás bevált. Szinte légvonalban értük el a Terebics-tetőt, úgy, hogy a "jelzett" útra is visszataláltunk. A jelzésekre már kevésbé. Itt megünnepeltük a túránkat, majd folytattuk utunkat a jól ismert utakon a Cinege-tetőig. Ezen a szakaszon csak egy juhnyáj volt "új" számunkra az erdőben.

Végül szerencsésen leértünk Szentgyörgyre. A többi már kevésbé említésre méltó. Esetleg annyit, hogy, aki nagyobb túrára vállalkozna a (Marosvásárhelyhez) közeli helyeken, azoknak merem javasolni ezt a túrát.

A túráról képeket is készítettünk, az első szakaszban Roger, később én.

András

2007. március 19., hétfő

Kompi-mező

Ez a kirándulás azt az első benyomást keltette bennem, mintha spontánul szerveződne, és mégis minden jól alakul. Ez nagyon tetszett nekem. Ennek ellenére tudom, hogy azért mégis meg volt szervezve. Annyira legalábbis, amennyire ez szükséges volt...
Szombaton reggel a fél 8-as vonaton találkoztunk, majd kimentünk, és lepakoltunk a jódtelepi házikóban, ahol a szállásunk is volt. A reggeli után döntöttük el, hogy végül is hova megyünk aznap, vagyis a Kompa-mezőre.
A Visa völgyén indultunk el, ami eleinte száraz volt, majd hófoltok következtek, később egyre összefüggőbb hótakaró fedte utunkat. Az Örökmozgók menedékházánál a csapatunk kiegészült, majd utóbb néhányan visszafordultak az egyre mélyebb hóréteget látva. Akik végül felmentünk
a Kompi-mezőig, azt hiszem nem bántuk meg. Amúgy, remélem, a többiek sem bánták meg visszafordulásukat...
Fent viszonylag nagy és kissé fagyott hó fogadott. Elég jól lehetett járni rajta, és nem is csúszott. A kilátásunkat gomolygó felhők korlátozták.
Ami látszott, az viszont nagyon szép volt...

Egyébként nekem a Visa völgye is tetszett. (Kivéve, ahol a táj természetes jellegét megváltoztatták.) Annak ellenére, hogy a mezőn így is szép volt a táj s a kilátás, hamar visszafordított a csapat egy része, mivel az esti vonatot még el kellett érniük. Ráadásul a kellemetlen, hideg szél, ami minden rést megtalált, igyekezetett bejutni a gallérom alá. Be is jutott.
Visszautunk minden gond nélkül történt, s mire hazaértünk, házigazdánk (Hancur) még kétfogásos meleg vacsoráról is gondoskodott, ami nagyon finom volt.
Másnap kissé nehezen indult az élet, de végre felkeltünk, és hamar leszögeztük az aznapi túra útvonalát, vagyis, hogy a Ratosnya-patak völgyén megyünk fel egy "kőgombáig", amiről Roger tudott. Mivel nagyon későn indultunk el, nagyon kemény tempót kellett diktálni.
Egy felületes szemlélő azt is gondolhatta volna, hogy menekülünk valami elől, esetleg üldözünk valakit. Gyaloglóversenyünk gyümölcseként szép helyeket láttunk, például a fejünk fölött a Szék-sziklát (egy-két futólagos fotó erejéig),
majd nyargaltunk tovább. A "kőgombáig" mégsem mentünk el, mivel a vonathoz is vissza akartunk érni. Visszafele fokoztuk a tempót, így még kajálni is jutott időnk a vonat előtt. Ez is szép túra volt, még annak ellenére is, hogy csak úgy, egy nagyobb kanyarban fordultunk vissza, és amolyan ’befejezetlen út’ élményével maradtunk.
Mindent összegezve nagyon szép kirándulás volt. Köszönöm, hogy ez így összejött, s hogy részt vehettem benne. Végül a "szakácsokat" is meg kell dícsérnem, nagyon jó munkát végeztek, finomat.
Andris