2009. április 25., szombat

Pogány-túra

Kanyargós út vezet a Pogányvárba, a kanyarokat pedig rövidítések szabdalják. Elágazás elágazást követ, s a kiránduló úgy érezheti magát, mint Hófehérke: - Merre tovább? ... – Hacsak nincs egy túravezető, aki már lejárta az utat.
Jelzések is vannak, ám könnyű eltévedni már a legelején, az erdő alján...
Hűvös szél fújdogált, a levegő nyirkos. Pár hete még hó takarta az erdei utat, most is sáros helyenként, sőt, hófoltokat is találtunk. De az igazi fenyves-illatból nem győztünk elég nagyokat harapni..Egészen csendes erdő. A forrás csobogása hallatszik csupán, ha jobban fülel az ember. Hosszabb-rövidebb időre napfénynek is sikerült átszűrődni az ösvényre. Bizonyára madarak dalától hangos szebb időben, de most hűvös, szeles idő borzongatott mindent és mindenkit. A kabátokat jól összehúzva magunkon igyekeztünk a vár fele. Szedtük a lábunk, egyrészt, hogy melegedjünk, másrészt, mert az autóbusz nem tudta eléggé megközelíteni a letérőt, és a tervezettnél hosszabb utat kellett gyalog megtenni.
Húsz kiruccanóból állt a csapat, s a két egészen picurkának (másfél és két évesek) ez jelentette élete első vártúráját.
A legelső meglepetést az okozta, amikor az eső helyett, amire a meteorológiai előrejelzések is figyelmeztettek, dara kezdett hullani. Apró fehér hógolyócskák a földet takaró sárgásbarna tűlevelek közé. De nem tartott sokáig. Mire felvettem az esőköpenyt, el is csendesedett. Az eső pedig elmaradt, és kisütött nap.
Az út szelíden emelkedik, a rövidítéseken azonban nagyobb, bár sokszor meglepően lapos kövek, és a lehullott ágak miatt kellett a lábunk alá néznünk. Virágok is díszítik az út szegélyét, a sárga boglárkák vidáman rikítanak a szerény vadorgona mellett, s egy tisztáson tavaszi sáfrányok ezrei késztettek megállásra.Közvetlenül a vár „bejárata” előtt kicsit meredekebb az ösvény, de korántsem olyan riasztó, mint azt a Greguss János (XIX. század – Orbán Balázs leírásaihoz készített fametszeteket) rajza alapján gondolhatnánk. Ő ugyanis nyugati oldalát mutatja be, mi viszont a lankás keleti feléről közelítettünk az egykori parazita vulkán kürtőjére épült várhoz.
Még jócskán láthatóak a falmaradványok, az egykori bástya helye, a várkút sötét szája.
A meredek nyugati oldal sziklás tetején
gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre, a még havas szemközti csúcsra, a Madéfalvi Hargitára. Jobbkézre tőle a Rákosi Hargita látszik. Sajnos nem sok időnk maradt nézelődni. Leültünk, elfogyasztottuk szendvicseinket, megittuk teánkat, és már indulnunk kellett, hogy visszaérjünk az autóbuszhoz.
Az erdőből kiérve Andris végigmutatott a környező hegyeken, a Fekete-Rez-től kezdve a Nagy-Hagymáson és Öcsém-tetőn keresztül a ködben alig sejlő Naskalatig és Csíki-Havasokig. A Csíki-Havasok előtt, hozzánk közelebb, a Kőd-vonulat, a Nagy-Somlyó hegye, a Zsögödi-szoros vonala és a tavaly óta sokat emlegetett Harom-hegy csúcsa.
A göröcsfalvi templom valóban nagyon érdekes. A Pogányvár után a templom tornyát (mely a maga idejében, a XI. század körül, bástyának épült, a lőrések ma is rajta vannak, s templomot csak a XIII. századtól kezdtek építeni mellé) díszítő pogány-kori jeleket szerettük volna látni.
Csodaszarvas a bástya Észak-Nyugati oldalán, amely a Kőd-vonulatra néz. Isteni küldött állatként emlegetik, az útmutatás jelképe, amely megjelöli valaminek a helyét, illetve a település védőállata. A kozmosz szimbóluma is, s akkor összefüggésbe lehetne hozni azzal a sok napábrázolással, amely a bástya ellenkező oldalán, a délkeletin látható. Mégsem tenném, mert nem látok semmiféle rendet a rajzok között. Forgórózsa, rozetta-szerű ábrák. A legmagasabban található, legkomplexebb naprajzolat mellett ott a hold is, akárcsak a kúrusfeljáró mennyezetét díszítő kazettán. Alacsonyabban szarvas után lépkedő lovas nélküli ló – mintha valami rekonstrukció lenne, mert a láthatatlan lovas láthatatlan kezében látható zászló tart. Az emberábrázolások csatajelenetek is lehetnének (banderiális templomról van szó, nem csodálkoznék...), de nem egyértelmű. Ami az emberalakok kezében van, botnak is tűnhet, kis jóindulattal munkaeszköznek. A rák a visszafele haladás jelképe, a hal viszont nem tud hátrafele úszni, de a rákok fölé festették. Mögöttük halványan madár képe – ami a lélek, a túlvilággal való kapcsolat, szimbóluma. Fölöttük emberalak, akit hátulról (orvul?) ér nyílvessző.
A nyugati oldalon viszont rab- és akasztott ember rajza, s bilincset hozó porkolábé. Fölöttük nagyobb állat egy kisebbel egy még kisebbet üldöz vagy követ. (Nagyobb birodalmak a kisebbre fenik fogukat...?)
Sajnos a templomba nem volt lehetőségünk bejutni, pedig jó lett volna. Csíkban is várt ránk a múzeum. A „tatárjárás”-t még el kellett érnünk.
Ennyi pogánykodás után már nem is volt meglepő jurtába lépni, szekértáborokról hallani, láng alakú nyílhegyekkel ismerkedni, melyek a páncélon is keresztülhatolnak, az emberi csigolyában rozsdamentesen megőrződnek, s még az élük sem csorbul ki... Szóval kegyetlen dolgokat meséltek a kutyafejűekről, még így, többszáz év távlatából is ráncolt homlokkal és összeszorított állkapoccsal elevenítettük fel történelmi ismereteinket.
A végén felpróbálh
attuk a páncélinget, sisakot, kardot vehettünk a kezünkbe, megnézhettük, mennyire tudjuk kihúzni az íjat...
A csatatérről szabadulván előbb a Makovecz Imre tervei alapján épült templomot néztük még meg Csíkszeredában, körbesétáltuk, elkészítettük a csapatfotót, majd vele átellenben, Uz Bence nevű sarki kocsmában, „tankoltunk” az út előtt. Ki fagyit, ki sóspálcikát rendelt, volt ki harmadmagával végzett ki egy üveg Hargita sört...

Na, hova megyünk legközelebb???

Hancur

2009. április 5., vasárnap

Csíkrákosi Pogányvár

Pogányvár Felcsíkon, Csíkrákostól körülbelül 8 km-re nyugatra, a Galusa-tető, vagy más néven Rákosi-Hargita csúcs, keleti oldalán kimagasló, lemezes törésű andezit szikla lapos tetején található 1266m-en. Erdély keleti részén végigvonuló koraközépkori földvárláncolat részét képezte. Így kapcsolatban volt, többek közt, a hasonló korban épült Csicsói-várral, a Nagy-Somlyó-hegyi Só-várral, a zsögödi Kisvártető- és Harom várával, vagy a tusnádi úgynevezett „Csíki-Bálványos”-várral.
A vár építése a történelmi múlt ködébe vész. A néprege szerint óriások építették, s a várban kincsek rejlenek. A Csíki Székely Krónika szerint honfoglaláskori eredetű, és a rabonbánoknak volt egyik tartózkodási helye. A várról Orbán Balázs részletesen ír, idézve a fent említett krónika idevágó vonatkozásait, valamint kiemelve azt az építészeti fejlettséget és hadtani képzettséget, amivel az építtetők rendelkezhettek. A vár néveredetéről pontos adat nem került kezembe, de valószínűleg - a Csíki Székely Krónika nyomán - mint honfoglalás előtti pogánykori várat és rabonbáni székhelyet nevezték el utólag Pogányvárnak. Régészeti kutatások kimutatták, hogy egészen a 14-15. századig lakott volt.
Vasárnap, április 5-én, végre sikerült eljutnom ehhez a várhoz is. Több koraközépkori földvárat kerestem fel az utóbbi években, főleg Csíkban, de ennél a várnál még nem jártam. Érdekes neve mellett az olvasottak tettek egyre kíváncsibbá, hogy vajon ma hogy néz ki, milyen állapotban van.
Vasárnapi túrámhoz, nem kis szerencsémre, Gálfi Péter barátom is társult, autóstul. Ennek, a társaság mellett, azért is örültem, mert ő már járt ott, s így megspórolhattam az időt, amit másképp a vár keresésével töltöttem volna.
Csíkszeredából indultunk Felcsíknak. Madéfalva után az első falu Csíkrákos – már összeépült Göröcsfalvával és Vacsárcsival –. Az Olt bal partján terül el, ahol a jobb partot Bogát dombja határolja. Az Olt bal partjáig a Kőd-hegyvonulat húzódik Rákos fölött, amely Bogát dombjával együtt alkotja az Olt Rákosi szorosát, elkülönítve ezáltal a Felcsíki- és Középcsíki-medencét. Göröcsfalva és Vacsárcsi a Kőd-vonulattól délre, a Rákos-pataka mentén húzódik.
Túránkat rövid kitérővel kezdtük. Először ugyanis Göröcsfalván szerettük volna megnézni az Árpád-kori római katolikus templomot. Ez, Szereda felől jövet, Csíkrákos központjától jobbra, Lóvész irányában mindössze néhányszáz méterre található.
Furcsa, szekérkerekekből épített kerítésű épület hívta fel magára a figyelmünket. A kerítés mellett út vezet egy székelykapu felé, melyen belépve elénk tárul a falu fölötti dombon épült lőréses és bástyás kőfallal rendelkező erődtemplom, Rákosnak és Göröcsfalvának közös temploma. Egyik érdekessége, hogy a tornya vörössel vonalazott, szabályos kockákra van felosztva, és ezeken látszólag mindenféle rendszer nélkül, különböző, szintén vörös színű alakok és rajzok láthatóak. A rajzok között pogánykori csillagászati szimbólumok, keresztény motívumokkal keverve. De a nap és a hold, vagyis a székely címer elemei is felfedezhetőek itt. A templom hajójában rejtekhely van, ahová állítólag rengeteg régi okmányt és írást menekítettek a tatárdúlások idején. A feltételezések szerint itt lapul valahol a Csíki Székely Krónika eredeti példánya is.
A templom tornya, mely őrtorony lehetett, valószínűleg még Szent László idején épült, erre enged következtetni a tornyon levő feliratban az 1074-es évszám. A templomot 1270 és 1280 között építették Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. 1571-ben bővítették ki, de 1694-ben, a legutolsó tatárjárás alkalmával megrongálódott. Mai alakját 1758-ban nyerte el.
A Cserei kripta egyik fala állítólag Szent István korabeli, ami, ha igaz, egy akkori templom létezésére utal. A templom udvarán található Zöld Péter plébánosnak, a madéfalvi veszedelem vezéralakjának síremléke is.
Rákos központjából a polgármesteri hivatal mellett tértünk az útra, ami az Olton át végigvezet a Bogát dombja alatt, a Bogát-borvízfürdő mellett. A domb északi részén, egy korábbi vár helyén magasodik az 1720-as években épült Szent Jakab kápolna.
Megállás nélkül haladtunk tovább nyugat felé a sima talajúton, át a Nagyégés-tető szétszort borókabokros legelőjén. Ragyogó kilátásunk lett volna, ha körbetekintünk a Fekete-Rezre, Hagymás-hegységre, Naskalatra, szemben a Kőd-vonulatra és a Csíki-havasokra, Nagy-Somlyó-hegyére valamint az előttünk magasló Hargitára. Enyhe ereszkedő után útelágazáshoz értünk, ahol a jobboldali utat követve áthaladtunk egy kisebb erdősávon, majd az útnak egy jobb kanyarulatánál megálltunk. Figyelmes szemlélő kopott kék kereszt jelzést fedezhet fel egyik fán a bal oldali erdőszélen.
Itt kezdődött a gyalogtúránk. A jelzések követését, rossz állapotuk mellett, nehezíti a szerteszét ágazó utak és csapások jelenléte. Ajánlatos a nyugati irányban legmélyebben lenyomott úton haladni. Az erdő szélétől nem messze, az úttól balra, vízcsobogás hangja hallszik. Ha itt bevágunk az erdőbe a Vár-kútjának nevezett forrást fedezhetjük fel. Utunkra visszatérve, kb. 10 perc gyaloglás után az egyik jobboldali fán kopott jelzőnyíl irányít bal felé. Innen meredeken emelkedünk. A jelzések kopottak, de továbbra is a mélyebben vájt utat követtük.
Az árnyékos fenyvesben hófoltokon haladtunk keresztül. Még medvenyomokat fedeztünk fel benne. Volt ott újabb s régebbi, kisebb-nagyobb is, de szerencsére a lejtőn lefele vezettek. Később medveszagot is hozott a felénk lengedező szél. Ez nem volt túlzottan biztató, tudva, hogy télen állítólag medve lakik a várban. Reméltük, már nincs a várban bocsával anyamedve. Adott pillanatban hirtelen megzörrent a bozót tőlünk jobbra, de csak egy jókora nyuszi menekült előlünk a fenyvesbe.
Később, ösvényünktől balra, hatalmas sziklák tűntek fel az erdőben, mi viszont majdnem szintben továbbhaladva egy tisztásra értünk, ahol a balra letérő ösvény előtti kövön kék háromszög jelzi a vár útját. Az ösvény a várat észak felől megkerüli, s végül a keleti oldalon, elég meredeken vezető úton jutottunk a várba a valamikori várkapu romjai között.A várromokon fenyők nőnek. A keleti és főleg az északi oldalon még láthattunk ép falrészeket, melyek magassága fél – másfél méter között váltakozik. Válogatott lapos kövekből építették őket rendkívül szilárdra. Részletek láthatók a nyugati oldalon is, a délin viszont már csak a fal alapja látszik. A vár északkeleti szögletében körvonalazódik a toronyerőd alapja, mely könnyen védhetővé tette hajdanán az ide vezető keskeny utat. A várudvar déli felén viszont keskeny, mélyebb üreg található, ami a vár kútja lehetett. A vár délnyugati szögletében levő hatalmas szikláról csodálatos kilátásunk nyílt a nyugaton büszkén magasló Rákosi- (Galusa-tető) és Madéfalvi-Hargitára, a kettő közötti Vár-patak völgyfőjére és a mindezeket beborító tömött fenyvesre. Másik kilátó található a vár délkeleti részén, ahonnan a Középcsíki medence látható.
Visszatérésünk előtt megnéztük az itt elrejtett geoládát, s a benne található füzetben a bejegyzések alapján láthattuk, hogy bizony nem talált rá senki.
Ugyanazon az úton ereszkedtünk vissza az autóhoz, mint amelyen jöttünk. Én a madéfalvi a vonatállomáson elbúcsúztam... Remélem, hamarosan nagyobb csapattal jövünk erre.
Andris