Csicsó fölött, a Vármezőnek nevezett magaslat déli peremén, kisebb fenyvesben rejtőzik a Csicsói várszikla. E kimagasló sziklaszirt körül az erdő hajdani várfal maradványait takarja. A Hargitafürdőre vezető úttól 
délre, a Hargita első magaslatára épült a vár. Tőle nyugatra és délre a Borvíz (Vár)-patak völgye húzódik, keletre pedig meredeken lejt a terep a Csíki-medence felé. Északnyugatra a Vármező lapos fennsíkja teremt összeköttetést a Hargita-hegység magasabb régióival. A Vármező déli peremén emelkedő andezit sziklatömb - ú.n. Csicsói Várszikla (966m) - köré épült valamikor a válogatott lapos kövekből emelt várfal.
délre, a Hargita első magaslatára épült a vár. Tőle nyugatra és délre a Borvíz (Vár)-patak völgye húzódik, keletre pedig meredeken lejt a terep a Csíki-medence felé. Északnyugatra a Vármező lapos fennsíkja teremt összeköttetést a Hargita-hegység magasabb régióival. A Vármező déli peremén emelkedő andezit sziklatömb - ú.n. Csicsói Várszikla (966m) - köré épült valamikor a válogatott lapos kövekből emelt várfal.Csicsó Vára a Csíki-medence koraközépkori várláncolatának részét képezte, s ezáltal kapcsolatban állt a csíkrákosi Pogányvárral, a somlyóhegyi Só-várral, valamint a zsögödi várakkal (Kisvártető- és Harom vára). Sajnálatos módon a vár építőiről semmilyen hiteles adat nem áll rendelkezésünkre; legendákban e várat is, mint több ugyanazon korban épült várat, a környező lakosság óriásokkal hozza kapcsolatba. A tatárjárások idején menedékül szolgált.
Megközelítése Csicsó felől vagy Hargitafürdő irányából lehetséges, a kékpont jelzéssel ellátott talajúton. Ezúttal Hargitafürdőről indultam. Kezdetben eléggé meredeken lejtett a Borvíz-patak
bal partján, mindvégig fenyvesben vezető út. A Borvíz-patak színe, különösen ennek felső szakaszán, sárgás-vöröses, majd fokozatosan veszít színéből a beömlő mellékpatakok hatására. Később az út átkerül a patak jobb partjára, míg le nem ér egy nagyobb elágazásig. Itt balra, a csíkrákosi Pogányvár felé van egy letérő, valamint közvetlenül utána ágazik jobb fele a Piricskén átvezető út. Az útelágazás mellett egy szabadon kószáló pásztorkutya hívta fel magára a figyelmet, miközben egy eléggé oda nem illő villa és néhány hangulatos nyaraló mellett haladtam el, majd nemsokára az út átvezetett a Borvíz-patak bal partjára, 
és attól eltávolodva emelkedni kezdett. Sűrű fenyvesben gyalogoltam amíg egy sík mezőre ki nem értem.
Itt léckerítések és pár fenyő szegélyezte utamat, kilátást biztosítva délkeleti irányban egy, a környező mezőből kimagasló, kisebb fenyőerdőre.
Északkeleten is fenyők övezték a kilátást, de ott a terep lejtett. Mögöttem szépen bontakozott ki a Hargita főgerince, a Csicsói-, Madéfalvi- és Rákosi-csúcsokkal.
Hamarosan elhagytam a Csicsóba vezető talajutat, és délkeleti irányba tértem le, a fent említett magaslaton nőtt fenyves felé. Itt rátaláltam a várba vezető útra, melyen a kék háromszög jelzéseket már hiába kerestem volna. Néhány éve is meglehetősen kopottak voltak, mára viszont már nem is léteznek.
Keskenyedő ösvényen meredek lejtőhöz közeledve falmaradványokra lettem figyelmes, melyeket a talaj részben befedett. Alaposabb odafigyeléssel jól látható, hogy egy szinte függőleges sziklafal folytatásaként építették. Az ösvény másik oldalán szintén romok látszanak, olyan érzést keltve mintha egy hajdani kapun lépnék be. Pár lépés után sima felületű sziklákon álltam,
ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Közép-Csíki-medencére.
Miután sikerült betelni az élménnyel – amihez az egyre erősebben szitáló eső is segített – alaposabban körülnéztem a vár területén. Déli oldalát a Várszikla képezi, melynek szinte függőleges falán lehetetlen lett volna behatolni, így itt valószínű nem állt fal, de erre utaló nyomok sincsenek. A vár területe a terepviszonyoknak megfelelően eléggé kicsi, alakja hosszúkás kelet-nyugat irányban (Orbán Balázs leírásában hossza 98, szélessége 24 lépés).
Az északi oldalon – amely szintén meredek, de megmászható – várfal volt,
melynek ma maradványai láthatóak, 
néhol akár fél méter magasságot is elérve.
Ez a fal kiterjedt a vár keleti és nyugati végére is, egészen a megmászhatatlan déli oldalig. Az északkeleti szögletben volt a kapuja – Orbán Balázs szerint egy kapubástyája is –, valamint az északnyugati részén egy kisebb kijárata.
Nézelődésem után a várat a főkapun hagytam el, és az errefele megtett úton mentem vissza Hargitafürdőre.
Alig felfedezhető ösvénnyel és jelzések hiányában jó esély van rá, hogy e kis erdő háborítatlanul őrizze titkait, eltakarva az arra járók szeme elől egy régi, alig ismert vár maradványait.
Megközelítése Csicsó felől vagy Hargitafürdő irányából lehetséges, a kékpont jelzéssel ellátott talajúton. Ezúttal Hargitafürdőről indultam. Kezdetben eléggé meredeken lejtett a Borvíz-patak
bal partján, mindvégig fenyvesben vezető út. A Borvíz-patak színe, különösen ennek felső szakaszán, sárgás-vöröses, majd fokozatosan veszít színéből a beömlő mellékpatakok hatására. Később az út átkerül a patak jobb partjára, míg le nem ér egy nagyobb elágazásig. Itt balra, a csíkrákosi Pogányvár felé van egy letérő, valamint közvetlenül utána ágazik jobb fele a Piricskén átvezető út. Az útelágazás mellett egy szabadon kószáló pásztorkutya hívta fel magára a figyelmet, miközben egy eléggé oda nem illő villa és néhány hangulatos nyaraló mellett haladtam el, majd nemsokára az út átvezetett a Borvíz-patak bal partjára, 
és attól eltávolodva emelkedni kezdett. Sűrű fenyvesben gyalogoltam amíg egy sík mezőre ki nem értem.
Itt léckerítések és pár fenyő szegélyezte utamat, kilátást biztosítva délkeleti irányban egy, a környező mezőből kimagasló, kisebb fenyőerdőre.
Északkeleten is fenyők övezték a kilátást, de ott a terep lejtett. Mögöttem szépen bontakozott ki a Hargita főgerince, a Csicsói-, Madéfalvi- és Rákosi-csúcsokkal.
Hamarosan elhagytam a Csicsóba vezető talajutat, és délkeleti irányba tértem le, a fent említett magaslaton nőtt fenyves felé. Itt rátaláltam a várba vezető útra, melyen a kék háromszög jelzéseket már hiába kerestem volna. Néhány éve is meglehetősen kopottak voltak, mára viszont már nem is léteznek.
Keskenyedő ösvényen meredek lejtőhöz közeledve falmaradványokra lettem figyelmes, melyeket a talaj részben befedett. Alaposabb odafigyeléssel jól látható, hogy egy szinte függőleges sziklafal folytatásaként építették. Az ösvény másik oldalán szintén romok látszanak, olyan érzést keltve mintha egy hajdani kapun lépnék be. Pár lépés után sima felületű sziklákon álltam,
ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Közép-Csíki-medencére. 
Miután sikerült betelni az élménnyel – amihez az egyre erősebben szitáló eső is segített – alaposabban körülnéztem a vár területén. Déli oldalát a Várszikla képezi, melynek szinte függőleges falán lehetetlen lett volna behatolni, így itt valószínű nem állt fal, de erre utaló nyomok sincsenek. A vár területe a terepviszonyoknak megfelelően eléggé kicsi, alakja hosszúkás kelet-nyugat irányban (Orbán Balázs leírásában hossza 98, szélessége 24 lépés).
Az északi oldalon – amely szintén meredek, de megmászható – várfal volt,
melynek ma maradványai láthatóak, 
néhol akár fél méter magasságot is elérve. 
Ez a fal kiterjedt a vár keleti és nyugati végére is, egészen a megmászhatatlan déli oldalig. Az északkeleti szögletben volt a kapuja – Orbán Balázs szerint egy kapubástyája is –, valamint az északnyugati részén egy kisebb kijárata.Nézelődésem után a várat a főkapun hagytam el, és az errefele megtett úton mentem vissza Hargitafürdőre.
Alig felfedezhető ösvénnyel és jelzések hiányában jó esély van rá, hogy e kis erdő háborítatlanul őrizze titkait, eltakarva az arra járók szeme elől egy régi, alig ismert vár maradványait.
Andris
