Csodaszép túrát tettünk szombaton, Marosfőről elindulva. Hogy egész pontos legyek, Marosvásárhelyről indultunk el kora hajnalban, hogy reggel 8 után Marosfőre érkezzünk a vonattal.
Érkezéskor éppen szállt fel a köd, és ragyogó idő ígérkezett. Az is lett.
Miután megreggeliztünk (ezt a Mókus-bár előtti asztaloknál, mivel rövid mérlegelés után úgy gondoltuk, hogy inkább élvezzük a kinti levegő csípését, mint a benti szivarfüstöt), elmentünk a turisztikai (alsó) Maros-forráshoz és az Ébner Jenő házhoz. Ez a forrás eléggé sűrűn látogatott, de jól ki is van építve. Aztán elolvastuk és lefotóztuk az Ébner Jenő – 1989-es forradalomban (állítólag a hatalom emberei által) meggyilkolt lazarista szerzetes – házán levő emléktáblát.
Ezután kellemes őszi napsütésben nagyon szép helyeken mentünk végig a Maros-bükkön keresztül, fel a Fekete-rez csúcsára. Innen a megszokott fotózás és rövidfilm-készítés után leereszkedtünk a Maros földrajzi (felső) forrásához, ahol egy hangulatos kis tisztáson levő asztalnál ebédeltünk. Közben eljátszottunk az ötlettel, hogy vajon, ha azt az eret eltérítenénk, akkor holnap a kompnál s a Sörpatika előtt folyna-e a Maros? Na, de megmaradtunk az ötlet szintjén…
Innen a Súgó-barlangot jelöltük meg célként. Oda elég könnyen eljutottunk. Úgy általában, ezen a vidéken jók a jelzések. A Fekete-rez pusztáján, mivel a fák közötti távolság nagy, és kövek sem nagyon vannak, a jelzések közötti távolság elég számottevő. Mi távcsővel találtuk meg őket... Ráadásul három irányban is egyforma, piros sáv jelzés vezet innen, így nem sok hiányzott, hogy a Sugó-barlang helyett Marosfőt lássuk viszont egy másik útvonalon.
Ennek ellenére, szerencsésen leértünk a Lok-patakhoz, s onnan fel a barlanghoz. Itt meglehetősen sokan voltak, de egy másik csoporttal nekünk is sikerült bejutnunk. Erről a barlangról annyit tudok mondani, hogy, aki még nem járt ott, az látogassa csak meg, mert érdemes. Csodaszép! A végén az alsó bejáratot is megnéztük.
Mivel a barlanglátogatás jóval több időt vett fel, mint gondoltuk volna, már csak a legközelebbi vasútállomás elérése maradhatott a tervünkben, így jöttünk vissza Vaslábról.
Pedig az én merész elképzeléseimben ezen kívül még több célpont is szerepelt. De így is nagyszerű kirándulás volt.
Érkezéskor éppen szállt fel a köd, és ragyogó idő ígérkezett. Az is lett.
Miután megreggeliztünk (ezt a Mókus-bár előtti asztaloknál, mivel rövid mérlegelés után úgy gondoltuk, hogy inkább élvezzük a kinti levegő csípését, mint a benti szivarfüstöt), elmentünk a turisztikai (alsó) Maros-forráshoz és az Ébner Jenő házhoz. Ez a forrás eléggé sűrűn látogatott, de jól ki is van építve. Aztán elolvastuk és lefotóztuk az Ébner Jenő – 1989-es forradalomban (állítólag a hatalom emberei által) meggyilkolt lazarista szerzetes – házán levő emléktáblát.
Ezután kellemes őszi napsütésben nagyon szép helyeken mentünk végig a Maros-bükkön keresztül, fel a Fekete-rez csúcsára. Innen a megszokott fotózás és rövidfilm-készítés után leereszkedtünk a Maros földrajzi (felső) forrásához, ahol egy hangulatos kis tisztáson levő asztalnál ebédeltünk. Közben eljátszottunk az ötlettel, hogy vajon, ha azt az eret eltérítenénk, akkor holnap a kompnál s a Sörpatika előtt folyna-e a Maros? Na, de megmaradtunk az ötlet szintjén…
Innen a Súgó-barlangot jelöltük meg célként. Oda elég könnyen eljutottunk. Úgy általában, ezen a vidéken jók a jelzések. A Fekete-rez pusztáján, mivel a fák közötti távolság nagy, és kövek sem nagyon vannak, a jelzések közötti távolság elég számottevő. Mi távcsővel találtuk meg őket... Ráadásul három irányban is egyforma, piros sáv jelzés vezet innen, így nem sok hiányzott, hogy a Sugó-barlang helyett Marosfőt lássuk viszont egy másik útvonalon.
Ennek ellenére, szerencsésen leértünk a Lok-patakhoz, s onnan fel a barlanghoz. Itt meglehetősen sokan voltak, de egy másik csoporttal nekünk is sikerült bejutnunk. Erről a barlangról annyit tudok mondani, hogy, aki még nem járt ott, az látogassa csak meg, mert érdemes. Csodaszép! A végén az alsó bejáratot is megnéztük.
Mivel a barlanglátogatás jóval több időt vett fel, mint gondoltuk volna, már csak a legközelebbi vasútállomás elérése maradhatott a tervünkben, így jöttünk vissza Vaslábról.
Pedig az én merész elképzeléseimben ezen kívül még több célpont is szerepelt. De így is nagyszerű kirándulás volt.
Andris
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése