Az „eccerűek” egy „kiruccanósabb” különítménye egy merész túrát hajtott végre. Méghozzá sikeresen. Ezért hálát adok...
A reggeli, fél nyolcas vonattal Nyágráig (hajdani nevén Kelemenhavas) utaztunk.
Onnan a Maros-hídon átkelve, a Mesterházi-patak völgyén indultunk el. Rövidesen meggyőződhettünk, hogy a patakvölgyön felmenni reménytelen. A patakon való kétszeri átkelés után egy járhatatlan, vizes szakasz következett. Ezért inkább a meredek hegyoldalt választottuk (választottam?!). A patak bal oldalán kimásztunk a mederből, fel a Sólyomszikla alatti nyeregbe. Rendkívül meredek mászás volt. A kapaszkodás izgalmait remélem kárpótolta a szikláról való csodaszép kilátás. Felejthetetlen élményben volt részünk. Felfele és lefele az egész Maros völgye látszott onnan. Ráadásul lehavazva ez egy különös élmény volt.
A csúcsfotók és csúcs-csokik után továbbindultunk. Előbb a sárga háromszög jelzés szerint, a Ratacsel felé. Hamarosan rájöttünk azonban, hogy ez nemcsak hiányos és bizonytalan, hanem az adott körülmények közt veszélyes is. Ezért kiadtam a jelszót a visszavonulásra. De nem a felfele bejárt utat választottuk visszafele, hanem „akármi, csak az nem” volt a jelszó. Így hát elindultunk észak fele a sziklafal fölött szintezve. Csodaszép helyeken mentünk végig. Remélem, a társaságnak tetszett. Nekem mindenképp. Igaz, végig nyugtalanított a tény, hogy nem tudtam hol, és hogyan jutunk le onnan. Eszerint végigjártuk a sziklafal fölötti „útvonalat” Nyágra és Mesterháza (hajdani nevén Bánffyháza) között. Itt legtöbbször egy magányos túrázó által hagyott lábnyomon, máskor meg vadállatok csapásain haladtunk. Végül Mesterháza előtt egy megmagyarázhatatlan megérzésem szerint nekivágtunk a meredeknek. A csapat hősként tűrte a megpróbáltatásokat, így több, közös tanácskozás után megtaláltuk a levezető utat. Rövid, de nyaktörő szakasz után épen jutottunk le az országútra Mesterháza falutáblájánál.
A mesterházi vasútállomásig, majd onnan haza eseménytelen utunk volt. Talán a vagonon végigvonuló mindenféle árusok hadát említhetnénk, akiktől szinte bármit vehettünk volna, nagyon olcsón. Például, ha valakinek hirtelen függönyre, netán zoknira lett volna szüksége, választhatott volna a bő kínálatból.
Remélem, legközelebb mások is velünk tartanak. Megéri... Erről beszélhetnek a résztvevők. Na meg a téli tájfotók...
Andris
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése