Eme autóbuszos társasutazás befejezéséről szeretnék ejteni néhány szót. A többnapos külföldön tartózkodás után, hazajövetelkor felmerült egy esetleges rövid megszakítása az utazásnak. Így jött szóba kulturális programként a Lőcsén,
esetleg Késmárkon való városnézés.Mivel Késmárk nem esett volna útba, inkább egy lőcsei kitérő mellett lobbiztunk a szervezőnél. Közben kerültek útitársak, akiket inkább egy Tescoba való látogatás tudott volna jobban felvillanyozni. Szavazásra bocsátva a dolgot, a busznyi táraság elsöprő többsége a Tesco mellett tette le voksát, így Lőcse óvárosának meglátogatása elmaradt. Ráadásul javaslatomat, hogy kérjük a Tescot a kulturális világörökség részévé nyilvánítani, elvetették…
Hazautazásunk kulturális programja tehát a berettyóújfalusi Tescoban tett látogatás maradt.
Odaérkezésünk pillanatában, mintha versenyfutás indult volna meg a buszajtók felé. Első benyomásom az volt, hogy a buszon tűz ütött ki, s ezért pánikba estek társaim. Aztán lassan rájöttem, hogy tűzről szó sincs. Pánikról is csak annyiban, hogy az esetleges akciókról, váratlan árkedvezményekről való lemaradás miatti félelem okozott kisebb tolongást.
A buszról leszállva egyik társunk bíztatására lettem figyelmes:
- Most menjetek, mert kedvezményes áron vannak a hűtőszekrények!
Na, gondoltam magamban – cipeljen hűtőszekrényt az autóbuszra aki akar... Majd kiegészítettem a bíztatást:
- ... és a színestévéből, ha kettőt veszel, a harmadikat ingyen adják!
Bementem én is venni – néhány apróságot. Később, buszunk mellett sétálva, láttam, hogy sokan megelégedve érkeznek kifele az üzletből, degeszre tömött neccekkel, melyekben mosóporok, samponok, kávé, cukor, sajtok, felvágottak, különböző édességek, alapélelmiszerek, italok és egyebek lapultak. Hiába, nem lehet reszkírozni... Hátha hazaérve látjuk, hogy minden szuper- és hipermarket pang az ürességtől… Netán fel is számolták már őket... Akkor aztán nézhetnék magunkat. Így legalább néhány napra bebiztosították magukat, hogy éhen nem vesznek.
Az éhenveszésnél maradva, jut eszembe, hogy ezen az úton megszegtünk egy szigorú szabályt: nem ebédeltünk a Királyhágón!
Van ugyanis a régi szokásokhoz ragaszkodó, eltűnőfélben levő ember, aki mindig délben, vagy legalább koradélutáni órákban szokott ebédelni. Ezzel szemben létezik a modern ember, aki lépést tart napjaink fejlődésével, így sikerült átvennie mindent, ami trendi. Annyiszor tud ebédelni, ahányszor átutazik a Királyhágón, lehet az a nap bármely órájában.
Így, a legalább háromfogásos ebédet kihagyni éjfél után egy-két órakor, átutaztunkban a Királyhágón, már szinte szentségtörésnek tűnt sokak szemében. Nos, egy ilyen meggondolatlan döntés több társunk idegzetét alaposan megviselte, minekutána enyhén szólva fagyos, sőt zaklatott maradt a közhangulat buszunkon...
Szóval kihagyni egy ebédet éjnek idején a Királyhágón, magára valamit is adó, haladó gondolkodású ember manapság már nem teheti meg. Egyébként a Királyhágón átutazókra éjjel-nappal rátörő megnövekedett étvágyat látva, jut eszembe, hogy étvágytalanoknak orvosi javaslatra lehetne felírni a Királyhágón való átutazást. Enyhébb esetben napi egyet, súlyosabb étvágytalanság esetén napi hármat-négyet, vagy akár ennél többet is – biztos hatással járna!
Velünk ezennel megesett az a szégyen, hogy az egész éjszakát egyetlen háromfogásos ebéd nélkül voltunk kénytelenek végigutazni. Ráadásul vezetőink szemrebbenés nélkül képesek voltak végignézni a kora hajnalig folyamatosan csökkenő vércukorszintünk hatásait, valamint a Királyhágó legkisebb említésére is csepegő nyálunkat. Egyesek sóvár szemeik előtt délibábként lebegő többfogásos ebéd látványával szenvedték végig az éjszakát. (Kár, hogy nincs fénykép róla…)
Kolozsvár felé közeledve, vigaszként felajánlották, hogy megállunk enni valahol, de mivel ez már nem lett volna ugyanaz, nem hagytuk magunkat meggyőzni. Inkább kitartottunk ebéd nélkül…
U.I.: A Tescoval kapcsolatban semmi kifogásom nincs, s, ha rossz színben tüntettem fel ezt a áruházat, az csupán a lőcsei városlátogatás elmaradása okozta bosszúságomból ered. Választásunk azért esett a Tescora, mert még nincs jelen Romániában. Ha majd nálunk is megnyílik, akkor, külföldről való hazautazásunk alkalmából, biztos, hogy egy másik, Romániában még nem létező nagyáruházból fogunk bevásárolni…
Andris
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése