December elég számottevő csapadékot hozott, s ez a fagypont alatti hőmérséklettel párosulva, különösen a hegyekben, jelentős hóréteg kialakulását eredményezte. Így reményünk, hogy szilveszter előtti túránk igazi téli élményekkel kecsegtet, valóra válni látszott. Azonban a karácsony utáni felmelegedés és erős napsütés hatására a hótakaró visszaszorult a hegyekbe, s még ott is lényegesen összeroskadt.
A zordabb, északi fekvésű hegyoldalakon, valamint a hűvösebb, árnyékosabb völgyekben, mint például a Mezőhavas csúcsa (1777 méter) alól Szováta felé lefolyó Sebes-patak
erdőborította völgyében még igazi téli jellege volt a tájnak. Ahogy felfele haladtunk, főleg a völgy sípálya fölötti szakaszán, egyre nagyobb hó fogadott, a patak fehér havas-jeges partok közé szorulva csörgedezett.
A Cserepes-kő (1485 méter) kőbányája felé vezető szerpentinen emelkedve fokozatosan elénk tárultak a völgyet övező hegyoldalak, gerincek, majd a Mezőhavasra vezető piros pontjelzés mentén mászva egyre távolabbi tájak is. Így például nyugaton a Görgényi-havasok Vármező fölötti vonulatai, a Szováta patakán túli Kopac-hegytől délre a Kis-Küküllő
völgyét övező Bekecs és Siklódkő, távolabb a Küsmöd, a Firtos, valamint a Kalonda vidékén és a Görgényi-havasok déli vonulatán túl a Hargita impozáns gerince. A kőbánya fölötti kilátóról a Mezőhavas közeli látképe zárja az északi láthatárt.
Végignézhettünk a csúcs irányából lefutó hosszú gerincek fenyvesein, lombhullató erdeinek kopár sziluettjein, fehéren virító tisztásain egészen Szováta, Szakadát és Vármező térségéig.
Bármennyire közelinek tűnt a Mezőhavas, a mély hóréteg miatt nem volt lehetőségünk oda eljutni, ezért miután a kilátásban gyönyörködve megpihentünk, és megettük szendvicseinket, visszaindultunk. Taposott nyomainkat követtük a Cseresznyés-tetőre vezető gerincösvény elágazásáig, ahonnan a piros pontjelzések mentén hamar lejutottunk a Cserepes-kő-mezőre.
Itt a délutáni napfény visszaverődése a havas mezőn különös hangulatot kölcsönzött a tájnak. Mielőtt az erdőben folytattuk volna utunkat még vethettünk egy pillantást a Cserepes-kő fenyvessel övezett, kopáran magasló kilátójára.
Utunk során rengeteg állat: medve, szarvas, vaddisznó, kutyafélék, mókusok nyomát figyelhettük meg, melyeket a hó megőriz ilyenkor, elárulva mozgásukat, jelenlétüket. A Cseresznyés-gerincről egy déli irányba lefutó patak mentén ereszkedtünk a Sebes-patak völgyébe, miközben a kopár ágak a szemközti oldalon kiépített sípálya havas sávjára engedtek rálátást.
Hiába a déli órákban már-már tavaszt idéző napsütés és olvadás, mert a korai naplementét hamarosan fagyos szürkület és hosszú sötét éjszaka követi ilyenkor.
Andris
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése