Nemrég Hancur keresett meg azzal a kéréssel, hogy egy buszos kirándulást szervez a nagybányai művésztelep kiállítására, Csíkszeredába, és e mellé találnék ki valami érdekeset. Több javaslatom volt, amiket elvetett, mondván, hogy olyasmit szeretne, ami aránylag közel van az úthoz, és nem nagyon ismert. Így egy kis gondolkozás után Harom várát javasoltam Zsögödfürdőről.
Ez Csíkszeredához közel van, nincs pont az út mentén, és reméltem, hogy nem mindenki ismeri. Hancurnak erre felcsillant a szeme. Jó ötletnek tartotta.
Engem viszont meglepetés ért. Sokan még csak nem is hallottak a Harom váráról. Figyelem! Nem három, hanem Harom, vagy egy régi nevén Haram. Voltak, akik azt kérdezték a hirdetés után, hogy „melyik három várat nézzük meg?” Nem győztem hangsúlyozni, hogy semmi köze a háromhoz. Harom, s ennyi... Ez csak egy vár. „Egy?! Mi háromra számítottunk!”-kaptam a felháborodott válaszokat.
Miután a Mikó-várban levő kiállítást és az ott bemutatott filmeket megnéztük, lementünk Zsögödfürdőre, ahol a borvízforrás előtt leparkoltunk. Itt újabb meglepetés ért, mivel a csorgó lefolyója be volt dugulva, így a kifolyó víz feltöltötte a forrás előtt levő, lekövezett részt.
A túránk itt kezdődött. A kék háromszög jelzés helyett, amire emlékeztem, és, amit a hirdetőoszlop is mutat a Harom felé, kék pont jelzés volt az út mentén. Ha már ez volt, hát ezen indultunk el. Túrautunk a forrás jobb oldalán levő romos épület megkerülésével kezdődött, s lassan emelkedett Zsögödfürdő Rejtek-patak völgyében épült házai között. Egy észak fele jó kilátást biztosító helyen megmutattam a csapatnak Zsögöd ismertebb, és az Olt jobb partján, a falu szélén elhelyezkedő várát, a Kisvárat. Tulajdonképpen innen csak a Kisvártető látszott, a várból semmit sem láthattunk szabad szemmel ilyen távolságból. Másképp sem sok maradt meg ebből az ismertebbik zsögödi várból, amelytől valamikor alig 300 méterre állt az Olt partján a dédnagyapámék malma. Mára a malomnak hűlt helye, és a mederszabályozások miatt az Olt sem folyik pontosan ott. Ezenkívül, a Rejtek-patak völgyének végében feltűnt előttünk nyugati irányban a Harom-hegye a nyereggel és a Haromvártetővel. Ez a kilátás többé-kevésbé mindvégig megmaradt, amíg az erdőt el nem értük.
A kék pont jelzéseket figyelve jól követhető volt az út, amíg a nyaralóházak lassan elfogytak. Innen az út az erdő szélén folytatódott tovább, még mindig a Rejtek-patak völgyét követve, a patak jobb oldalán. A kilátás nagyon szép volt Csíkszeredára, a Somlyó hegyére, a már fennebb említett Kisvártetőre, a felcsíki medencére, a Hargita-hegység északi részére, egészen a Nagy-Hagymásig. Utunk ösvénybe ment át, és erdőben folytatódótt, ahol a kék pont jelzések alapján elvezetett a Szeredai-fürdő, illetve Szécsény felől idáig vezető erdei úthoz. Itt a kék pontot az általam várt kék háromszög váltotta fel. Körülbelül 500 méter után feltűnt egy baloldali fán az erdőbe való letérést jelző nyíl. Egy elég meredek kaptató következett a sűrű fenyvesben, ahol a jelzések, ha lehet, még gyakrabban követték egymást. Ezen rövidesen kiértünk a Harom-tető (1079 m) és a Haromvártető (870 m) közötti nyeregbe, ahonnan balra térve egy rövid, de nagyon meredek kaptatóval felértünk a vár nyugati falára. Itt a hajdani várfalakat végigjártuk, a várudvaron megkerestük az Orbán Balázs által említett „Deszkás csűrt” és az állítólagos várkútját. A vár alakja tojásdad, a várfalból több helyen látszanak még maradványok. Ez a hegy meredek ormára lett építve. Ma sűrű fenyves borítja a várudvár hajdani területét, csakúgy, mint az egész hegyet.
A Harom vára egyik szeme a Hargita keleti oldalán végigvonuló földvárláncolatnak, s így a csicsói várral, a zsögödi várral (Kisvártető), a Nagy-Somlyó hegyén levő Sóvárral és a tusnádi szoros torkolatánál levő úgynevezett Csíki Bálványosvárral volt kapcsolatban. Valaha a várból jó kilátás nyílt Al- és Felcsíkra, annélkül, hogy a vár messziről észrevevődött volna az Olt jobb parján nyíló Rejtek-völgy felső végében. A vár hátterében a már fennebb említett Harom-tető zárja a láthatárt.
A várból visszatérve tettünk egy sétát Zsögödfürdőn, megtekintve a hírdetőoszlopot (innen indul túraút a Szentimrei Büdösbe, valamint az általunk bejárt a Harom várához), a gyógykezelőt, majd a strand régi útján kimentünk, és meglátogattuk a szabadtéri borvizes strandot is. Nagyon sajnálom, hogy itt fürdésre már nem maradt időnk, főleg, hogy nagyon rég nem fürödtem ebben a medencében. Különben a medencék vize gyógyvíz. Még úgyis megérte volna, ha tudom, hogy a fürdőgatyám végleg sárga maradt volna tőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése