A tavalyi szilvesztert mindenképp valahol a hegyek közt szándékoztam tölteni. Az egyik ötletem Vármező volt, ehhez pedig jól jött Hancur ajánlata az ottani hétvégi házzal. Ezt sikerült is a társaság számára biztosítania.
Vármező a Nyárád-mente legfelső faluja, mely közigazgatásilag Nyárádremetéhez tartozik, s a
Kiság (Kisnyárád) és Nagyág (Nagynyárád, vagy Vármezőpataka) összefolyásánál fekszik. Nevét a felette magasodó Várhegyen állt egykori várról kapta.
Az előzetes szervezkedések után, az év utolsó napjaiban, több csoportban mentünk ki. Szilveszter délutánjára végül összegyűlt az egész csapat. Előbb kiment Hancur Tibivel, hogy átvegyék a házat és előkészítsék a társaságnak, majd 30-án Judit, aztán szilveszter napján a többiek.
Négyen - Rékával, Enikővel és Zsolttal - 31-én délelőtt mentünk ki. Egy eseménydúsan, de mégis felejthetően kezdődő buszos utazás után leszálltunk a vármezői letérőnél. Hancurék nemsokára utánunk is jöttek, így a csomagokat, valamint Enikőéket elvitték autóval. Mi, Rékával nem fértünk a kocsiba, de nem is bántuk, mert így, csomagok nélkül csodálatos sétát tettünk a falun végig, a déli, fagyos napsütésben. A Vásárhelyi száraz, szürke fagyos napok után nagyszerű élmény volt a lehavazott tájat szemlélni.
Ezenkívül jó volt tapasztalni, hogy a másfél évvel ezelőtti helyeket a hótakaró ellenére is felismerem.
Szállásunkra megérkezve társaink vidáman fogadtak, majd ebédhez is ültünk. Kora délután kimentünk egy délutáni sétára a Kiság (Kisnyárád) völgyébe. A 2008-as év ezen utolsó sétája felejthetetlen emlék marad. A befagyott patak, a mindenhol jókora jégcsapok, a lehavazott út, a
havas fák, a fehéren virító fenyők a vegyes erdőben, a végeláthatatlan hómezők fehér hegyoldalakkal, és mindez a lemenő nap fényében néhol köddel tarkítva - az óévnek gyönyörű búcsúztatója. A magam számára gondolni sem mertem ennél többet. Illetve mégis, de az is megvolt.A séta után kiegészült a társaság Csilláékkal is, majd egy vidám maffiázás következett. Ez lassan átment szilveszteri buliba, evéssel, ivással, zenével, tánccal és jókedvvel. Alig vettük észre az éjfélt, de mégis sikerült, ha csillagszóró nélkül is, de pezsgővel boldog újévet kívánnunk egymásnak kint a ház tornácán. Felejthetetlen élmény marad az éjfél utáni rövid sétánk az udvaron Rékával, a havas, fagyos sötétséget és csillagos eget bámulva. Úgy látszik, a szilveszteri előkészületek s a hideg, friss, hegyi levegő csak megtették a hatásukat, mert 3 óra fele a társaságon az álmosság jelei mutatkoztak. Ez közös megegyezésre a buli végét, valamint a lefekvést jelentette. A kályhában égő fahasábok ropogására aludtunk el, az onnan áradó melegben.
A 2009-es év első délelőttjén fagyos időre és ragyogó napsütésre ébredtünk. Ezt – kissé nehézkesen induló szedelőzködés közben – nagy elhatározás követte: kirándulni megyünk a Várhegyre. A késői reggeli után elbúcsúztunk Csilláéktól, akiknek már menniük kellett, a többiek pedig heten, de nem mint a gonoszok, elindultunk. Lementünk Vármező főutcájára, majd azon felfele folytattuk utunkat. A katolikus templomot elhagyva utunk nemsokára elágazott.
Mi a baloldali úton, a Nagyág pataka mentén haladtunk tovább. Ismét megcsodáltuk a befagyott patakot a különböző jégképződményekkel, valamint a gyönyörű hótakarót. Innen hamarosan a jobb oldalon felfele vezető piros pont jelzéseket követve másztunk az Égerfás-tóhoz. A tó előtt, valamint a tó lehavazott jegén „csúcs-csoki” meg fotózás következett. Körbejártuk a tavat, majd másztunk tovább a Várhegyre.
A csúcs előtti nyeregből lefele folytattuk utunkat a Kiság völgye fele. Az útra leérve meglátogattuk a Tündérek forrását is, majd megkóstoltuk annak vizét. Csodálatos délutáni napsütésben mentünk vissza szállásunkra, az első napon már megismert útvonalon. Épp sötétedés előtt értünk haza. Egy újabb felejthetetlen, ha lehet még nagyszerűbb túrát tudtunk magunk mögött. Az este a tűz élesztésével, főzéssel, borkóstolóval és filmnézéssel telt. A film jó átmenetet biztosított az álom felé, különösen a tűz melegével párosulva. Ehhez valószínű hozzájárult az egész napi fáradtság, a kiadós vacsorával és egyeseknél borral együtt.
Január 2.-án borús időre, havazásra és hidegre ébredtünk. A reggeli után öten, Hancur és Enikő nélkül, egy nagy túrát tettünk a Meleg-Súgó völgyében. Ez a ködös idő és havazás ellenére szép volt, még akkor is, ha nem volt egy kitűzött, elérendő célpont. A falun lefele menet megcsodálhattuk a lovas szánon közlekedő vidám társaságokat, a szamárháton lovagló gyerekeket, és egy-egy mellettünk elzúgó autót leszámítva csendes vidéket. Majd betértünk a Meleg-Súgó völgyébe, ahol a csend háborítatlan volt. Itt utunk a patakot követte, kétoldalt és előttünk többnyire erdős hegyoldalak magaslottak körülöttünk. Egy szép szarvast is láttunk átsuhanni előttünk az úton és eltűnni az erdőben. Végül, egy rövid fotózás és egy kis szánkózás után, az odáig megtett úton indultunk visszafele. Sötétre értünk haza, de az üzletnél lehetőségünk volt megnézni a másnapi buszjáratokat is. Hancurék meleg vacsorával vártak, majd ismét filmnézés következett.
A harmadikai nap nagyrészt szedelőzködéssel, csomagolással telt el, na meg tervek szövésével - a társaságot, vagyis az „eccerűeket” illetően. Majd mindenki hazaindult. Egyesek autóval, mások busszal. Megnyugtató volt a tudat, hogy délután a vármezői üzlet elől indul busz Vásárhelyre.
Volt, aki egy otthoni riasztó bekapcsolódásáról értesült, más, aki az autója műszaki problémájával szembesült, tehát az élet gondoskodott arról, hogy minél hamarabb, és mindenféle átmenetek nélkül rázódjunk vissza a mindennapok világába. Mindent összegezve, csodálatos négy napunk volt. Számomra legalábbis ez volt a legszebb szilveszteri kirándulás.
Vármező a Nyárád-mente legfelső faluja, mely közigazgatásilag Nyárádremetéhez tartozik, s a
Kiság (Kisnyárád) és Nagyág (Nagynyárád, vagy Vármezőpataka) összefolyásánál fekszik. Nevét a felette magasodó Várhegyen állt egykori várról kapta.Az előzetes szervezkedések után, az év utolsó napjaiban, több csoportban mentünk ki. Szilveszter délutánjára végül összegyűlt az egész csapat. Előbb kiment Hancur Tibivel, hogy átvegyék a házat és előkészítsék a társaságnak, majd 30-án Judit, aztán szilveszter napján a többiek.
Négyen - Rékával, Enikővel és Zsolttal - 31-én délelőtt mentünk ki. Egy eseménydúsan, de mégis felejthetően kezdődő buszos utazás után leszálltunk a vármezői letérőnél. Hancurék nemsokára utánunk is jöttek, így a csomagokat, valamint Enikőéket elvitték autóval. Mi, Rékával nem fértünk a kocsiba, de nem is bántuk, mert így, csomagok nélkül csodálatos sétát tettünk a falun végig, a déli, fagyos napsütésben. A Vásárhelyi száraz, szürke fagyos napok után nagyszerű élmény volt a lehavazott tájat szemlélni.
Ezenkívül jó volt tapasztalni, hogy a másfél évvel ezelőtti helyeket a hótakaró ellenére is felismerem.Szállásunkra megérkezve társaink vidáman fogadtak, majd ebédhez is ültünk. Kora délután kimentünk egy délutáni sétára a Kiság (Kisnyárád) völgyébe. A 2008-as év ezen utolsó sétája felejthetetlen emlék marad. A befagyott patak, a mindenhol jókora jégcsapok, a lehavazott út, a
havas fák, a fehéren virító fenyők a vegyes erdőben, a végeláthatatlan hómezők fehér hegyoldalakkal, és mindez a lemenő nap fényében néhol köddel tarkítva - az óévnek gyönyörű búcsúztatója. A magam számára gondolni sem mertem ennél többet. Illetve mégis, de az is megvolt.A séta után kiegészült a társaság Csilláékkal is, majd egy vidám maffiázás következett. Ez lassan átment szilveszteri buliba, evéssel, ivással, zenével, tánccal és jókedvvel. Alig vettük észre az éjfélt, de mégis sikerült, ha csillagszóró nélkül is, de pezsgővel boldog újévet kívánnunk egymásnak kint a ház tornácán. Felejthetetlen élmény marad az éjfél utáni rövid sétánk az udvaron Rékával, a havas, fagyos sötétséget és csillagos eget bámulva. Úgy látszik, a szilveszteri előkészületek s a hideg, friss, hegyi levegő csak megtették a hatásukat, mert 3 óra fele a társaságon az álmosság jelei mutatkoztak. Ez közös megegyezésre a buli végét, valamint a lefekvést jelentette. A kályhában égő fahasábok ropogására aludtunk el, az onnan áradó melegben.
A 2009-es év első délelőttjén fagyos időre és ragyogó napsütésre ébredtünk. Ezt – kissé nehézkesen induló szedelőzködés közben – nagy elhatározás követte: kirándulni megyünk a Várhegyre. A késői reggeli után elbúcsúztunk Csilláéktól, akiknek már menniük kellett, a többiek pedig heten, de nem mint a gonoszok, elindultunk. Lementünk Vármező főutcájára, majd azon felfele folytattuk utunkat. A katolikus templomot elhagyva utunk nemsokára elágazott.
Mi a baloldali úton, a Nagyág pataka mentén haladtunk tovább. Ismét megcsodáltuk a befagyott patakot a különböző jégképződményekkel, valamint a gyönyörű hótakarót. Innen hamarosan a jobb oldalon felfele vezető piros pont jelzéseket követve másztunk az Égerfás-tóhoz. A tó előtt, valamint a tó lehavazott jegén „csúcs-csoki” meg fotózás következett. Körbejártuk a tavat, majd másztunk tovább a Várhegyre.
A csúcs előtti nyeregből lefele folytattuk utunkat a Kiság völgye fele. Az útra leérve meglátogattuk a Tündérek forrását is, majd megkóstoltuk annak vizét. Csodálatos délutáni napsütésben mentünk vissza szállásunkra, az első napon már megismert útvonalon. Épp sötétedés előtt értünk haza. Egy újabb felejthetetlen, ha lehet még nagyszerűbb túrát tudtunk magunk mögött. Az este a tűz élesztésével, főzéssel, borkóstolóval és filmnézéssel telt. A film jó átmenetet biztosított az álom felé, különösen a tűz melegével párosulva. Ehhez valószínű hozzájárult az egész napi fáradtság, a kiadós vacsorával és egyeseknél borral együtt.Január 2.-án borús időre, havazásra és hidegre ébredtünk. A reggeli után öten, Hancur és Enikő nélkül, egy nagy túrát tettünk a Meleg-Súgó völgyében. Ez a ködös idő és havazás ellenére szép volt, még akkor is, ha nem volt egy kitűzött, elérendő célpont. A falun lefele menet megcsodálhattuk a lovas szánon közlekedő vidám társaságokat, a szamárháton lovagló gyerekeket, és egy-egy mellettünk elzúgó autót leszámítva csendes vidéket. Majd betértünk a Meleg-Súgó völgyébe, ahol a csend háborítatlan volt. Itt utunk a patakot követte, kétoldalt és előttünk többnyire erdős hegyoldalak magaslottak körülöttünk. Egy szép szarvast is láttunk átsuhanni előttünk az úton és eltűnni az erdőben. Végül, egy rövid fotózás és egy kis szánkózás után, az odáig megtett úton indultunk visszafele. Sötétre értünk haza, de az üzletnél lehetőségünk volt megnézni a másnapi buszjáratokat is. Hancurék meleg vacsorával vártak, majd ismét filmnézés következett.
A harmadikai nap nagyrészt szedelőzködéssel, csomagolással telt el, na meg tervek szövésével - a társaságot, vagyis az „eccerűeket” illetően. Majd mindenki hazaindult. Egyesek autóval, mások busszal. Megnyugtató volt a tudat, hogy délután a vármezői üzlet elől indul busz Vásárhelyre.
Volt, aki egy otthoni riasztó bekapcsolódásáról értesült, más, aki az autója műszaki problémájával szembesült, tehát az élet gondoskodott arról, hogy minél hamarabb, és mindenféle átmenetek nélkül rázódjunk vissza a mindennapok világába. Mindent összegezve, csodálatos négy napunk volt. Számomra legalábbis ez volt a legszebb szilveszteri kirándulás.
Andris
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése