Pogányvár Felcsíkon, Csíkrákostól körülbelül 8 km-re nyugatra, a Galusa-tető, vagy más néven Rákosi-Hargita csúcs, keleti oldalán kimagasló, lemezes törésű andezit szikla lapos tetején található 1266m-en. Erdély keleti részén végigvonuló koraközépkori földvárláncolat részét képezte. Így kapcsolatban volt, többek közt, a hasonló korban épült Csicsói-várral, a Nagy-Somlyó-hegyi Só-várral, a zsögödi Kisvártető- és Harom várával, vagy a tusnádi úgynevezett „Csíki-Bálványos”-várral.
A vár építése a történelmi múlt ködébe vész. A néprege szerint
óriások építették, s a várban kincsek rejlenek. A Csíki Székely Krónika szerint honfoglaláskori eredetű, és a rabonbánoknak volt egyik tartózkodási helye. A várról Orbán Balázs részletesen ír, idézve a fent említett krónika idevágó vonatkozásait, valamint kiemelve azt az építészeti fejlettséget és hadtani képzettséget, amivel az építtetők rendelkezhettek. A vár néveredetéről pontos adat nem került kezembe, de valószínűleg - a Csíki Székely Krónika nyomán - mint honfoglalás előtti pogánykori várat és rabonbáni székhelyet nevezték el utólag Pogányvárnak. Régészeti kutatások kimutatták, hogy egészen a 14-15. századig lakott volt.
Vasárnap, április 5-én, végre sikerült eljutnom ehhez a várhoz is. Több koraközépkori földvárat kerestem fel az utóbbi években, főleg Csíkban, de ennél a várnál még nem jártam. Érdekes neve mellett az olvasottak tettek egyre kíváncsibbá, hogy vajon ma hogy néz ki, milyen állapotban van.
Vasárnapi túrámhoz, nem kis szerencsémre, Gálfi Péter barátom is társult, autóstul. Ennek, a társaság mellett, azért is örültem, mert ő már járt ott, s így megspórolhattam az időt, amit másképp a vár keresésével töltöttem volna.
Csíkszeredából indultunk Felcsíknak. Madéfalva után az első falu Csíkrákos – már összeépült Göröcsfalvával és Vacsárcsival –. Az Olt bal partján terül el, ahol a jobb partot Bogát dombja határolja. Az Olt bal partjáig a Kőd-hegyvonulat húzódik Rákos fölött, amely Bogát dombjával együtt alkotja az Olt Rákosi szorosát, elkülönítve ezáltal a Felcsíki- és Középcsíki-medencét. Göröcsfalva és Vacsárcsi a Kőd-vonulattól délre, a Rákos-pataka mentén húzódik.
Túránkat rövid kitérővel kezdtük. Először ugyanis Göröcsfalván szerettük volna megnézni az Árpád-kori római katolikus templomot. Ez, Szereda felől jövet, Csíkrákos központjától jobbra, Lóvész irányában mindössze néhányszáz méterre található.
Furcsa, szekérkerekekből épített kerítésű épület hívta fel magára a
figyelmünket. A kerítés mellett út vezet egy székelykapu felé, melyen belépve elénk tárul a falu fölötti dombon épült lőréses és bástyás kőfallal rendelkező erődtemplom, Rákosnak és Göröcsfalvának közös temploma. 
Egyik érdekessége, hogy a tornya vörössel vonalazott, szabályos kockákra van felosztva, és ezeken látszólag mindenféle rendszer nélkül, különböző, szintén vörös színű alakok és rajzok láthatóak. A rajzok között pogánykori csillagászati szimbólumok, keresztény motívumokkal keverve. De a nap és a hold, vagyis a székely címer elemei is felfedezhetőek itt. A templom hajójában rejtekhely van, ahová állítólag rengeteg régi okmányt és írást menekítettek a tatárdúlások idején. A feltételezések szerint itt lapul valahol a Csíki Székely Krónika eredeti példánya is.
A templom tornya, mely őrtorony lehetett, valószínűleg még Szent László idején épült, erre enged következtetni a tornyon levő feliratban az 1074-es évszám. A templomot 1270 és 1280 között építették Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. 1571-ben bővítették ki, de 1694-ben, a legutolsó tatárjárás alkalmával megrongálódott. Mai alakját 1758-ban nyerte el.
A Cserei kripta egyik fala állítólag Szent István korabeli, ami, ha igaz, egy akkori templom létezésére utal. A templom udvarán található
Zöld Péter plébánosnak, a madéfalvi veszedelem vezéralakjának síremléke is.
Rákos központjából a polgármesteri hivatal mellett tértünk az útra, ami az Olton át végigvezet a Bogát dombja alatt, a Bogát-borvízfürdő mellett. A domb északi részén, egy korábbi vár helyén magasodik az 1720-as években épült Szent Jakab kápolna.
Megállás nélkül haladtunk tovább nyugat felé a sima talajúton, át a Nagyégés-tető szétszort borókabokros legelőjén. Ragyogó kilátásunk lett volna, ha körbetekintünk a Fekete-Rezre, Hagymás-hegységre, Naskalatra, szemben a Kőd-vonulatra és a Csíki-havasokra, Nagy-Somlyó-hegyére valamint az előttünk magasló Hargitára. Enyhe ereszkedő után útelágazáshoz értünk, ahol a jobboldali utat követve áthaladtunk egy kisebb erdősávon, majd az útnak egy jobb kanyarulatánál megálltunk. Figyelmes szemlélő kopott kék kereszt jelzést fedezhet fel egyik fán a bal oldali erdőszélen.
Itt kezdődött a gyalogtúránk. A jelzések követését, rossz állapotuk mellett, nehezíti a szerteszét ágazó utak és csapások jelenléte. Ajánlatos a nyugati irányban legmélyebben lenyomott úton haladni. Az erdő szélétől nem messze, az úttól balra, vízcsobogás hangja hallszik. Ha itt bevágunk az erdőbe a Vár-kútjának nevezett forrást fedezhetjük fel.
Utunkra visszatérve, kb. 10 perc gyaloglás után az egyik jobboldali fán kopott jelzőnyíl irányít bal felé. Innen meredeken emelkedünk. A jelzések kopottak, de továbbra is a mélyebben vájt utat követtük.
Az árnyékos fenyvesben hófoltokon haladtunk keresztül. Még medvenyomokat fedeztünk fel benne. Volt ott újabb s régebbi, kisebb-nagyobb is, de szerencsére a lejtőn lefele vezettek. Később medveszagot is hozott a felénk lengedező szél. Ez nem volt túlzottan biztató, tudva, hogy télen állítólag medve lakik a várban.
Reméltük, már nincs a várban bocsával anyamedve. Adott pillanatban hirtelen megzörrent a bozót tőlünk jobbra, de csak egy jókora nyuszi menekült előlünk a fenyvesbe.
Később, ösvényünktől balra, hatalmas sziklák tűntek fel az erdőben, mi viszont majdnem szintben továbbhaladva egy tisztásra értünk, ahol a balra letérő ösvény előtti kövön kék háromszög jelzi a vár útját. Az ösvény a várat észak felől megkerüli, s végül a keleti oldalon, elég meredeken vezető úton jutottunk a várba a valamikori várkapu romjai között.
A várromokon fenyők nőnek. A keleti és főleg az északi oldalon még láthattunk ép falrészeket, melyek magassága fél – másfél méter között váltakozik. Válogatott lapos kövekből építették őket rendkívül szilárdra. 
Részletek láthatók a nyugati oldalon is, a délin viszont már csak a fal alapja látszik. A vár északkeleti szögletében körvonalazódik a toronyerőd alapja, mely könnyen védhetővé tette hajdanán az ide vezető keskeny utat. A várudvar déli felén viszont keskeny, mélyebb üreg található, ami a vár kútja lehetett. A vár délnyugati szögletében levő hatalmas szikláról csodálatos kilátásunk nyílt a nyugaton büszkén magasló Rákosi- (Galusa-tető) és Madéfalvi-Hargitára, a kettő közötti Vár-patak völgyfőjére és a mindezeket beborító tömött fenyvesre. Másik kilátó található a vár délkeleti részén, ahonnan a Középcsíki medence látható.
Visszatérésünk előtt megnéztük az itt elrejtett geoládát, s a benne található füzetben a bejegyzések alapján láthattuk, hogy bizony nem talált rá senki.
Ugyanazon az úton ereszkedtünk vissza az autóhoz, mint amelyen jöttünk. Én a madéfalvi a vonatállomáson elbúcsúztam... Remélem, hamarosan nagyobb csapattal jövünk erre.
A vár építése a történelmi múlt ködébe vész. A néprege szerint
óriások építették, s a várban kincsek rejlenek. A Csíki Székely Krónika szerint honfoglaláskori eredetű, és a rabonbánoknak volt egyik tartózkodási helye. A várról Orbán Balázs részletesen ír, idézve a fent említett krónika idevágó vonatkozásait, valamint kiemelve azt az építészeti fejlettséget és hadtani képzettséget, amivel az építtetők rendelkezhettek. A vár néveredetéről pontos adat nem került kezembe, de valószínűleg - a Csíki Székely Krónika nyomán - mint honfoglalás előtti pogánykori várat és rabonbáni székhelyet nevezték el utólag Pogányvárnak. Régészeti kutatások kimutatták, hogy egészen a 14-15. századig lakott volt.Vasárnap, április 5-én, végre sikerült eljutnom ehhez a várhoz is. Több koraközépkori földvárat kerestem fel az utóbbi években, főleg Csíkban, de ennél a várnál még nem jártam. Érdekes neve mellett az olvasottak tettek egyre kíváncsibbá, hogy vajon ma hogy néz ki, milyen állapotban van.
Vasárnapi túrámhoz, nem kis szerencsémre, Gálfi Péter barátom is társult, autóstul. Ennek, a társaság mellett, azért is örültem, mert ő már járt ott, s így megspórolhattam az időt, amit másképp a vár keresésével töltöttem volna.
Csíkszeredából indultunk Felcsíknak. Madéfalva után az első falu Csíkrákos – már összeépült Göröcsfalvával és Vacsárcsival –. Az Olt bal partján terül el, ahol a jobb partot Bogát dombja határolja. Az Olt bal partjáig a Kőd-hegyvonulat húzódik Rákos fölött, amely Bogát dombjával együtt alkotja az Olt Rákosi szorosát, elkülönítve ezáltal a Felcsíki- és Középcsíki-medencét. Göröcsfalva és Vacsárcsi a Kőd-vonulattól délre, a Rákos-pataka mentén húzódik.
Túránkat rövid kitérővel kezdtük. Először ugyanis Göröcsfalván szerettük volna megnézni az Árpád-kori római katolikus templomot. Ez, Szereda felől jövet, Csíkrákos központjától jobbra, Lóvész irányában mindössze néhányszáz méterre található.
Furcsa, szekérkerekekből épített kerítésű épület hívta fel magára a
figyelmünket. A kerítés mellett út vezet egy székelykapu felé, melyen belépve elénk tárul a falu fölötti dombon épült lőréses és bástyás kőfallal rendelkező erődtemplom, Rákosnak és Göröcsfalvának közös temploma. 
Egyik érdekessége, hogy a tornya vörössel vonalazott, szabályos kockákra van felosztva, és ezeken látszólag mindenféle rendszer nélkül, különböző, szintén vörös színű alakok és rajzok láthatóak. A rajzok között pogánykori csillagászati szimbólumok, keresztény motívumokkal keverve. De a nap és a hold, vagyis a székely címer elemei is felfedezhetőek itt. A templom hajójában rejtekhely van, ahová állítólag rengeteg régi okmányt és írást menekítettek a tatárdúlások idején. A feltételezések szerint itt lapul valahol a Csíki Székely Krónika eredeti példánya is.A templom tornya, mely őrtorony lehetett, valószínűleg még Szent László idején épült, erre enged következtetni a tornyon levő feliratban az 1074-es évszám. A templomot 1270 és 1280 között építették Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. 1571-ben bővítették ki, de 1694-ben, a legutolsó tatárjárás alkalmával megrongálódott. Mai alakját 1758-ban nyerte el.
A Cserei kripta egyik fala állítólag Szent István korabeli, ami, ha igaz, egy akkori templom létezésére utal. A templom udvarán található
Zöld Péter plébánosnak, a madéfalvi veszedelem vezéralakjának síremléke is.Rákos központjából a polgármesteri hivatal mellett tértünk az útra, ami az Olton át végigvezet a Bogát dombja alatt, a Bogát-borvízfürdő mellett. A domb északi részén, egy korábbi vár helyén magasodik az 1720-as években épült Szent Jakab kápolna.
Megállás nélkül haladtunk tovább nyugat felé a sima talajúton, át a Nagyégés-tető szétszort borókabokros legelőjén. Ragyogó kilátásunk lett volna, ha körbetekintünk a Fekete-Rezre, Hagymás-hegységre, Naskalatra, szemben a Kőd-vonulatra és a Csíki-havasokra, Nagy-Somlyó-hegyére valamint az előttünk magasló Hargitára. Enyhe ereszkedő után útelágazáshoz értünk, ahol a jobboldali utat követve áthaladtunk egy kisebb erdősávon, majd az útnak egy jobb kanyarulatánál megálltunk. Figyelmes szemlélő kopott kék kereszt jelzést fedezhet fel egyik fán a bal oldali erdőszélen.
Itt kezdődött a gyalogtúránk. A jelzések követését, rossz állapotuk mellett, nehezíti a szerteszét ágazó utak és csapások jelenléte. Ajánlatos a nyugati irányban legmélyebben lenyomott úton haladni. Az erdő szélétől nem messze, az úttól balra, vízcsobogás hangja hallszik. Ha itt bevágunk az erdőbe a Vár-kútjának nevezett forrást fedezhetjük fel.
Utunkra visszatérve, kb. 10 perc gyaloglás után az egyik jobboldali fán kopott jelzőnyíl irányít bal felé. Innen meredeken emelkedünk. A jelzések kopottak, de továbbra is a mélyebben vájt utat követtük.Az árnyékos fenyvesben hófoltokon haladtunk keresztül. Még medvenyomokat fedeztünk fel benne. Volt ott újabb s régebbi, kisebb-nagyobb is, de szerencsére a lejtőn lefele vezettek. Később medveszagot is hozott a felénk lengedező szél. Ez nem volt túlzottan biztató, tudva, hogy télen állítólag medve lakik a várban.
Reméltük, már nincs a várban bocsával anyamedve. Adott pillanatban hirtelen megzörrent a bozót tőlünk jobbra, de csak egy jókora nyuszi menekült előlünk a fenyvesbe.Később, ösvényünktől balra, hatalmas sziklák tűntek fel az erdőben, mi viszont majdnem szintben továbbhaladva egy tisztásra értünk, ahol a balra letérő ösvény előtti kövön kék háromszög jelzi a vár útját. Az ösvény a várat észak felől megkerüli, s végül a keleti oldalon, elég meredeken vezető úton jutottunk a várba a valamikori várkapu romjai között.
A várromokon fenyők nőnek. A keleti és főleg az északi oldalon még láthattunk ép falrészeket, melyek magassága fél – másfél méter között váltakozik. Válogatott lapos kövekből építették őket rendkívül szilárdra. 
Részletek láthatók a nyugati oldalon is, a délin viszont már csak a fal alapja látszik. A vár északkeleti szögletében körvonalazódik a toronyerőd alapja, mely könnyen védhetővé tette hajdanán az ide vezető keskeny utat. A várudvar déli felén viszont keskeny, mélyebb üreg található, ami a vár kútja lehetett. A vár délnyugati szögletében levő hatalmas szikláról csodálatos kilátásunk nyílt a nyugaton büszkén magasló Rákosi- (Galusa-tető) és Madéfalvi-Hargitára, a kettő közötti Vár-patak völgyfőjére és a mindezeket beborító tömött fenyvesre. Másik kilátó található a vár délkeleti részén, ahonnan a Középcsíki medence látható.Visszatérésünk előtt megnéztük az itt elrejtett geoládát, s a benne található füzetben a bejegyzések alapján láthattuk, hogy bizony nem talált rá senki.
Ugyanazon az úton ereszkedtünk vissza az autóhoz, mint amelyen jöttünk. Én a madéfalvi a vonatállomáson elbúcsúztam... Remélem, hamarosan nagyobb csapattal jövünk erre.
Andris
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése