A Boli-barlang hazánk egyik leginkább látogatott és talán legkönnyebben látogatható
barlangja. Nagyon régóta ismerik...
Történetéről sokat nem derítettek még ki, a magyar
irodalomban Jósika Miklós Abafi című regényében, az első magyar történelmi
regényben szerepel Deli Markó rablóvezér búvóhelyeként. A magyar nyelvű
források úgy vélik, hogy valamely rablótól kapta a barlang a nevét,
aki ott tanyázhatott, pedig ezt joggal kétségbe vonhatjuk.
A barlanggal szemben emelkedett ugyanis az az őrtorony, amelyet Boli várnak neveznek, nem csak a helybeliek, de a régi dokumentumokban is így szerepel. Aligha neveztek el őrtornyot, várat, törvényen kívül álló rablóról.
A Wikipédia román nyelvű cikke szerint a barlang a
Bolia családtól kapta a nevét, amelynek birtokai voltak a környéken. A Bolia-t
valószínűleg Boljának ejtették, és minden bizonnyal Bolyának kell olvasnunk. S
most meglepődhetünk: 1568-ban említik Bolyai Ákost a dokumentumok, akinek
felesége Nemegyei Pestesi Anna. A Bolyaiak ősi birtokai a XIII. századtól kezdődően
a Szeben közeli Bolyán és környékén voltak, de Erdély más vidékein is. Viseltek
jelentős hivatalokat is a századok folyamán, és ekkoriban a házasságok révén is
juthattak birtokokhoz. Pestes ugyancsak közel van a Boli barlanghoz, és sok
pestesi, alpestesi birtokosról őriznek adatokat a levéltárak. Bolyai Ákosnak
hat gyermeke maradt Pestesi Annától, három fiú és három lány, a fiúk révén
tehát több évtizeden át biztosan lakhattak Bolyaiak Vajdahunyad-Hátszeg
környékén. Ráadásul azok a Bolyaiak, akik az 1500-as, 1600-as években éltek,
mind katonák voltak, s könnyen megtörténhet, hogy feladatuk volt a Boli várból
- őrtoronyból - a Déli Kárpátok hágói felől az Erdély belsejébe vezető utat
figyelni.
A Boli-barlang tehát nagy valószínűséggel
annak a Bolyai családnak őrzi az emlékét, amelynek későbbi tagjai Erdély és a
magyarság világhírű matematikusai lettek. (Gáspár Sándor)
„Hazánk legregényesebb, legfestőibb, legsajátságosabb barlangja. Erdély délnyugati része, illetőleg Hátszeg völgye s a Magyar-Zsily partvidéke szépségeihez tartozik. Zöld hegyek közt kopasz szirthomlok mered a felhők felé, ennek keleti oldalában nyílik fel e barlang. Két nevezetesebb nyílása van, egyike délre, más keletre néz. Az öbölben pokoli setét, síri csend: csak a fáklya világa, percegése zavarja a szív elfogult dobogását. Mint az öbölben előfelé haladunk, egyszer lassú vízmoraj kezd kifejleni, közeledtünkkel vízcsörgedezés hangja, nedves légvonal üt meg: s egy patak szélén állunk, mely a barlangon át ki tudja honnan jőve s hova menve siet el lábainknál. A nagy üregből balra, mintegy három öl magasságról egy felső emeleti üreg setétlik le, lajtorjával felmehetni oda, s ott egy nem magas, de több száz lépés hosszú boltozat fut végig, mely a végén elágozik, eltörpül s elvész. E barlangot Jósika egyik regényében sok szerencsével használta fel.″ (Az Erdély földe ritkaságai c. gyűjteményből, 1853.)
Manapság - kivilágítva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése