Hunyad megye déli, hegyes vidékét járva a Retyezát büszke, égbemagasló csúcsai vonják magukra az átutazó figyelmét, szinte csalogatva a vándort, s ha valaki egyszer feljutott
oda, és megpillantotta e hegység szinte páratlan szépségét, akár meg is
feledkezhet a környező havasok rejtettebb látványosságairól. Pedig valóságos
természeti csodákban nincs hiány a Retyezátot övező hegységek kevésbé járt
tájain sem.
Valószínűleg nincsenek kevesen, akik például a Kudzsiri-havasokról
(Sureanu-hegység) alig tudnak valamit mondani, még akkor sem, ha esetleg nem
egyszer utazták szinte körbe, amint a szomszédos Retyezátba vagy Páringba
igyekeztek.
A Kudzsiri-havasokban, a Déli-Kárpátoknak e többnyire mészkőből és üledékes kőzetekből felépült tömbjében, amint a legtöbb hasonló összetételű hegységben is, a legváltozatosabb és legváratlanabb
formák és alakzatok egész sorát találjuk.
Ezek viszont a hegység körül
utazók számára többnyire alig, vagy egyáltalán nem láthatóak. Ráadásul
– bármennyire meglepően hangzik a Dél-Erdélyi végeken – több látványosságnak magyar vonatkozása is van az elmúlt századokból.
Hátszeg
és Petrozsény közt utazva, a
Kudzsiri-havasok peremvidékének néhány – az utóbbi időben egyre
népszerűbbé váló – érdekes helyét kerestük fel. Egyike
ezeknek egy olyan barlang, amelyen patak folyik át, itt találva utat magának, amint a hegység bércei felől a Nyugati-Zsil völgyébe igyekszik. Banica falut Petrozsény felé elhagyva, egyik letérőnél piciny tábla
próbálja felhívni magára a figyelmet, hirdetve, hogy ott kell betérni a
Boli-barlanghoz. Aki veszi a fáradtságot, és megkeresi ezt a barlangot, szinte mesebeli, csodálatos világra lel.
A zúgó hegyi patak széles barlangbejáraton
folyik be a mélybe, a barlang belsejében kanyarog tovább, majd a túlsó végén
egy barlangnyíláson talál ki a szabadba. A Boli, vagy másképp Bolia barlang
neve, egyes vélemények szerint, az önmagát a Szent István idejében élt ifjabb
Gyula fiától, Bujától származtató Bolyai családdal hozható kapcsolatba (Bolya),
amely a jól ismert matematikus Bolyaiak őse is volt. Annyi mindenképpen
valószínűnek látszik, hogy a barlang neve a hajdani birtokos nevéből származik.
Egyébként egy Luxemburgi Zsigmond (magyar király 1387-1437 között) idejéből,
1404-ből származó oklevél szerint a barlang a Bolia család birtokában volt. Ez
az oklevélben említett Bolia család lehetett talán Bolya vagy Bolyai,
számításba véve, hogy az akkori latin nyelvű oklevelekben a magyar nevek nem
egyszer szenvedtek csorbát.
A barlangbejárat mintegy tíz méter magas és húsz méter széles,
bennebb a barlang szélessége eléri a hetvenöt métert. Őskori maradványokat találtak benne, falain pedig ókori
rajzokat.
Akusztikája kitűnő, régebben (a XIX. század végén) koncerteket tartottak a barlangban. Szépirodalmi vonatkozása is van,
a legrégibb magyar történelmi
regényben, a Jósika Miklós által írt
Abafi-ban találunk leírást a
barlangról és a Báthory Zsigmond idejében játszódó
cselekmény egy része is itt zajlik.
Jelenleg a barlang látogatható, a hétvégeken
villanyvilágítást biztosítanak, a patakon való átkelést pedig hidakkal oldották
meg.
Szintén Banica falu határában, a barlangnál fennebb, de ugyancsak az országút közelében találhatunk egy másik
patakot, mely nem találva magának rést a kőzetben, egyszerűen átvágta a sziklát, egy Pazar szurdokot alakítva ki magának. A Véka-szurdok rövid, alig több mint száz méter
hosszú, falai sem különösen magasak, de belépve oda az embernek az az érzése támad,
mintha egy varázslatos, különleges
világba csöppent volna be.
Alacsony vízállásnál a víz
néhol térdig, máshol derékig is ér, de a sziklafalakon jól látszanak a magasabb vízállások esetén kifejtett kőzetformáló hatások nyomai.
A szurdok
bejárata előtti,
épülőfélben levő, meglehetősen
szemetes tanyát látva nem is gondolná az ember,
milyen csoda rejtőzik mögötte, nem beszélve arról, hogy a letérőnél
egyáltalán semmi sem jelzi, hogy alig párszáz méterre onnan nem mindennapi látványosságra
lelhetünk.
A környék másik rendkívüli élménnyel kecsegtető célpontja
a vízválasztó túlsó (északnyugati) oldalán, a
Sztrigy vízgyűjtő
területéhez
tartozó Krivádia-patak szurdoka. Ennek bejárata a Hátszeg felől jövő országút völgyhídja (viadukt) alatt látható, és Krivádia
falu temploma mellől lehet könnyen
bejutni oda.
A falu fölött a patak több mint egy kilométer hosszan
volt kénytelen átvágni a sziklát, egy igazi vad szurdokot hozva létre, számos zúgóval és sokhelyt többtíz méter magas, szinte sima mészkőfalakkal.
A szűk szurdokba nehezen jutnak be a
napsugarak, ezért a hőmérséklete kellemesen hűvös nyári
kánikula esetén is. Ahol talaj tudott megtapadni a sziklán, mindenhol buja növényzet burjánzik, amely a környező mohos kövekkel társulva még inkább vadregényes jelleget kölcsönöz a
tájnak.
A Krivádia-szurdok száraz lábbal nem járható alacsony vízállásnál sem,
sok helyen a patak teljesen betölti a szűkre szabott medret, máshol keskeny
köves part jelenik meg a sziklafal tövében, amely bő csapadékos időben
egyszerűen eltűnik a víz tajtékzó sodrásában. Azt, hogy lakott település
közelében járunk csupán a víz által besodort hulladék jelzi.
A szinte minden
kiálló sziklán, ágon, rönkön megakadt rongyok érzékeltetik viszont az ár
hihetetlen erejét is, amint nem ritkán a fejünk fölé nyúló tereptárgyakra
felvetette azokat. Komoly figyelmeztetés ez: esős, áradásos időben nem ajánlott
bemerészkedni ide.
Száraz időben is többhelyt derékig ér a víz, ezért
fürdőruhában érdemes nekiindulni, de mindenképpen jó, ha van tartalék alsónemű,
száraz ruha és lábbeli a szurdok bejáratánál hagyott csomagunkban.
A Krivádia szurdok fölött jó kilátást biztosító mező és sziklabérc húzódik, amelyen egy – már az
országútról is látható – őrtorony található. Ezt Perényi Péter erdélyi vajda építette a mohácsi vészt
követő időben,
1528-ban a havasalföldi kereskedők
megvámolása céljából. Úgy látszik annak idején is egy használt útvonal lehetett
a Zsil völgyén keresztül Hátszeg felé e csodálatos sziklavilágban vezető
átjáró.
Andris
Fotók: Hancur, Tibi, Roli
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése