Egészen egyszerű kiruccanás volt. Hűvös, szeles nap, a tóparton mégis nagyon kellemes. Csend mindenütt, nem mint máskor, senki sem lubickolt, nem halászott. Ősz.
A homokban kagylóhéjak szétszórtan - különös poénnak tartottam: valaki a tengerpartot akarta ideidézni?...Aztán feltűnt az első teljes páncélzat.
Láttam a mellette kígyózó barázdát is, de eszembe nem jutott, hogy összefüggést teremtsek köztük.
A víz meglepően tiszta volt, valósággal csalogatott, hogy megmártózzunk benne. Ha ne lett volna szeles az idő... De amint közelebb léptünk, a vízben még élesebben rajzolódtak ki a csíkok, s rövid vizsgálódás után feltűnt, hogy van a végükben valami.
Patának néztem őket. Felettébb furcsa volt.
Behajoltam valahogy, és kiemeltem egyet. Súlya volt jócskán, ahhoz képest, hogy mire számítottam.
Mikor a homokot kissé letöröltem róla, akkor tudatosult bennem, hogy kagylót tartok a kezemben. Élő kagylót! De hisz...!!!
Van ennyire tiszta ennek a tónak a vize?!?
Hancur
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése