Ha autóddal Bükszádról Kézdivásárhely fele menet a rossz, gödrös úton zötykölődve elhagyatott szálloda elé érsz, ami egy vízválasztó gerincen áll, ahol furcsa kénhidrogénszag üti meg az orrodat, akkor ott állj meg, és járd be a hegyet! Meglátod, sehol máshol nem tapasztalt élményekben lesz részed.

E meglehetősen eldugott hegy több különlegességet rejteget. Ezekről szeretnék beszámolni írásomban.Kora hajnalban indultunk két autóval Marosvásárhelyről. Néhány rövid megállás után délelőtt érkeztünk meg a Büdös-hegy déli oldalán levő Sósmező-nyeregben épült, jelenleg nem működő Kárpátok (Carpati) szálló parkolójába. Innen egynapi csomagokkal indultunk útnak.
A kék pont jelzéssel ellátott ösvény szétágazása után mi ennek a jobboldali, a Büdös-barlanghoz vezető ágán haladtunk tovább. Néhány kanyar után hatalmas szikla előtt ösvényünk jobbra tér, mi viszont rövid kitérőt tettünk balra, egy közeli sziklarepedéshez.
A Büdös-hegy déli oldalán 1052 m tengerszint fölötti magasságban nyílik e kénes barlang. Hossza állítólag 14 méter. A barlang tulajdonképpen egy régi kénbánya maradványa. A barlang bejárati része faragott kövekkel bélelt, padlózata feltöltött, és kétoldalt padok állnak a látogatók rendelkezésére. E bejárati részen körülbelül méteres magasságig ér a kénhidrogénes-széndioxidos gázak szintje, amit a falakon látható sárga lerakódás is mutat, és ez befele fokozatosan emelkedik. A belső részt fakerítéssel zárták el a külsőtől, mert itt szinte mennyezetig ér a gáz.
Kezdetben a Büdös-hegy Torja község tulajdonát képezte, így az itteni kén kitermelése is a torjaiak kiváltsága volt. Később a torjai Apor bárók tulajdonába került át. A barlangot Apor Gábor rakatta ki faragott kövekkel 1892-ben, mikor ajtót is rakatott rá. Az első világháború után a tüdőszanatorium tulajdonába került, gyógykezelésre használták, később rendszeres használata megszűnt.
Lefotóztuk a barlangot, majd beléptünk oda.
Ha utunk eddigi része sokak által ismert, ami ezután következik, az annál kevésbé látogatott. Ösvényünk a kék pontjelzést követte továbbra is keleti irányban, a lombhullató erdővel benőtt hegy meredek oldalán, majdnem szintben vezetett. Rövidesen újabb barlanghoz értünk, mely látszólag kisebb, mint az előbbi, s falán az eddig látott sárga, kénes lerakódás fehér színű, timsó-kristályokkal vegyült. Ennek környékén is ugyanazt a záptojásszagot érezhettük. A Timsós-barlangnál voltunk. Mélyebben bemenni ide nem ajánlott, a falakon levő fehéres-sárgás lerakodás itt is a fojtó gázak szintjét mutatja.
Innen északi irányban folytattuk utunkat a kék pontjelzés mentén, nagyjából szintben, de ösvényünk még jobban elkeskenyedett.

Mi azonban a már jól megszokott kék pontjelzéseken folytattuk utunkat északnyugati irányban. Ez a szélesebb ösvény is rég lehetett felújítva, mert lépten-nyomon kidőlt fákon kellett átmászni, vagy alattuk átbújni. A jelzések is eléggé kopottak voltak, közülük több is kidőlt fákon látható.
Az ösvényre dőlt rönkökön mászkálva egyszer csak nagyobb ág reccsenésére lettem figyelmes valahol balra, magam előtt. Később mintha enyhe morgást is hallottam volna. Tudva, hogy egyik társunk hozott egy kürtöt, megkérdeztem, nála van-e, s ha igen, vajon hogyan szól... Hát...szólt... Hatalmas, éles hangot adott ki. Ha nem tudtam volna, hogy erdőben vagyunk, a hegyoldalon, azt hittem volna, egy teherautó tülkölését hallom.
Ösvényünk félkörívben megkerülte a Büdös-hegy kúpját, és a hegy északi oldalán levő bükkösben kettéágazott. Balra kék pont vezet felfele a Madártemetőhöz és Gyikos-barlanghoz, előre pedig ugyancsak kék pont, a Buffogó-láphoz. Mi előbb a baloldalin indultunk el.
Meredeken emelkedett. Néhány méteres erdősáv után egy bozótos szakaszon haladtunk át. A bozótos fölé érve, de még mielőtt az erdőben folytattuk volna utunkat, visszafordultunk körülnézni. Csodaszép kilátásunk nyílt a tőlünk északra levő Bálványos-patak völgye fölött magasodó Géczi-bércre, mely a Köztetőn (1087 m), Gorgán-tetőn (1136 m) és Cecelén keresztül teremt kapcsolatot a Csíki-havasokkal. A Köztető és Gorgán-tető közötti nyeregből tér le déli irányba a Bálványos-hegyre vezető gerincút is.
Tovább másztunk az erdős hegyoldalon, míg ösvényünk újból elágazott. Azt, hogy mindkét ágon kék pontjelzés folytatódik, azt már lassan megszoktuk. Mi előbb a bal felé vezetőt követtük, így néhány méter után megérkeztünk a Madártemető árkához.
A Madártemető egy régi, felszíni kénbánya elhagyott vágata, mely egy sziklarepedésben folytatódik.
Visszasétáltunk a fenti útelágazáshoz, és az ösvény másik ágán is felmásztunk. Itt sem kellett sokat emelkedni, hogy a Gyilkos-barlanghoz érjünk. A Gyikos-barlang a Büdös-hegy legnagyobb barlangja,
Innen, miután vetettünk egy pillantást a hegyen átvezető visszaútra, leereszkedtünk az alsó elágazásig, és, eleinte szintet tartva, folytattuk utunkat nyugati irányban a Buffogó-láp felé. Forrás mellett haladtunk el, ösvényünk egyre keskenyebbé vált, fokozatosan északnyugati irányba tért el, és ereszkedni kezdett az eleinte nagyon sűrű, majd ritkuló fiatal bükkösben. Az ösvény lassan csapássá szűkült, a jelzések hiányosak voltak, majd áfonya és egyéb bokrokkal benőtt szakaszon ereszkedtünk. Itt egy helyen eléggé friss medveürüléket találtunk. Ekkor többen is ráéreztek, hogy bizonyára hasznos volt a kürtölés… A bozótosból aztán szélesebb útszakaszra értünk ki, amely északkeleti irányban vezetett lefele, a Bálványos-patak völgyének irányába.
Erről a vízmosással szabdalt útról, nagyon jó kilátásunk nyílt kelet felé, így beláthattuk a Bálványos-hegy erdős csúcsát, ahol a jól ismert, híres vár romjai rejlenek.
Utunk kritikus pontjain a jelzések láthatóak voltak. Mielőtt e széles út leért volna a patakig, ösvényünk újból keskeny csapáson folytatódott, fákkal és bozóttal benőtt szakaszon. Ezen hamarosan elértünk a Bálványos-patak keskeny medréhez, átugrottuk ezt, és elénk tárult a Buffogó-láp mesebeli világa.Süppedős, tőzeges, különböző mohákkal benőtt talajon álltunk, melyet vékony, fehér törzsű nyírfák ligete tarkít. A nyírest csenevész áfonyabokrok és sás teszi változatosabbá.

Visszafele a már ismert úton mentünk a Gyilkos-barlangig, ahonnan a Madártemető fölött átvezető, meredek ösvényen másztunk ki a Büdös-hegy nyergébe – a Büdös- és Bolondos-csúcsok közé. A gerincről a sűrű, öreg bükkös miatt semmilyen kilátásunk nem nyílt. Meredeken ereszkedtünk a Jósa Izsák sírköve fölötti elágazásig, majd le az autókhoz.
Rövid pihenő után a Bálványos felé vezető úton leautóztunk az első hajtűkanyarig, az ösvény elején leeresztett sorompó mellett besétáltunk, és megtekintettük a környék legkülönlegesebb vizű ásványvizeit. A kénes-széndioxidos kigőzölgésektől itt is nehéz a levegő. Az úttól 80 méterre kopár, szürke a talaj, hamuszínű vagy fehéres források bugyognak szerteszét:
Ezen források vize nemcsak timsót, hanem kis mennyiségben szabad kénsavat (vitriolt) is tartalmaz. Bármennyire jelentékteleneknek tűnnek e források, szabad kénsavat tartalmazó vizeket eddig Európában sehol sem találtak, s a világon is csak nagyon ritkán (Észak-Amerikában a Rio Vinaigre vizében, Új Granada meleg forrásaiban - Tenessee állam -, valamint Jáva szigetén).
A vitriolos források környéke geológiai természetvédelmi terület. Nem tudom, vajon tudatában volt-e ennek az itt hangoskodó és a felső, fagerendás medencében pancsoló vidám társaság, melyet itt találtunk...
Hazafele még meglátogattuk a Szent Anna-tavat,

Másnap délelőtt a csapat pihentebb része felszaladt a Sólyomkőre.


Andris