2010. szeptember 21., kedd

A FOTÓZZUNK LEPKÉT pályázat nyertes képei

Kedves Versenyzők!
Lassan megszületett a zsűri döntése! Gratulálunk a nyerteseknek!!!
Jutalmukat, a 2011-es naptárat igyekszünk mihamarabb elkészíteni!

Köszönjük a szép képeket azoknak is, akik nem kerültek a kiválasztottak közé, reméljük, következő pályázatunkon is részt vesznek - talán több sikerrel!

Íme az értékelés:


I. hely
Antal Róbert

II. hely
Szász Attila
III. hely
Szász Attila
IV. hely
Simon Erika
V. hely
Kovács Barna

VI. hely
Antal Róbert
VII. hely
Nemes Nagy Enikő
VIII. hely
Pap László
IX. hely
Vajda Boróka
X. hely
Antal Róbert
XI. hely
Nemes Nagy Enikő

Gáspár Sándor

XII. hely
Vajda Boróka

Dícséret
Porkoláb Zsolt


Vajda Boróka

Varga Sándor

Nemes Nagy Enikő


A zsűri tagjai:

Fülöp Lóránt: nyomdai tervező, fotós

Réman László: tördelő-grafikus

Zilahi Imre: kiadóvezető


2010. szeptember 5., vasárnap

Tiha

Ajánlom ezt a túrát mindenkinek, aki a természetet nem legyőzni akarja, hanem felfedezni azt, megcsodálni szépségeit, megőrizni érintetlenségét az elkövetkező generációk számára is. A Tiha-csúcs különleges élményt nyújt minden természetkedvelőnek, mivel talán nincs is még egy hasonló hely, ahonnan ennyire jól végig lehetne tekinteni közelről a Kelemen-havasok főgerincén.

Még fel sem szállt a reggeli köd a Maros völgyében, mikor arrafelé közeledtünk. A vasárnap reggeli gyér forgalomban hamar elértük az Ilva völgyi utat, melynek állapotáról nem sokat tudtunk, s csak reméltük, hogy minél fennebb jutunk rajta az autóval. Sajnos még jóval a Tiha-patak menti letérő előtt kénytelenek voltunk megállni a kiálló nagy kövek miatt. Azt, hogy az aszfaltúttól befele mennyit jöttünk, nem figyeltük meg, csupán annyit tudtunk, hogy a Kis-Ilva menti letérőt elég jócskán magunk mögött hagytuk.

A Nagy-Ilva mentén lépkedtünk, mikor a tőlünk keletre emelkedő gerinc fölött a Nap néhány bátortalan sugara vetült a völgyre a fák közül, különleges fényjátékot eredményezve a délelőtti felszálló ködben.

A levegőt fenyőillat fűszerezte, miközben a patak csobogását s a madarak énekét hallgattuk.

Egy óra gyaloglás után értük el a Tiha-patak menti elágazást, majd ennek töretlen fenyves között vezető útján haladtunk tovább. Felfele az út egyre kövesebbé és sárosabbá vált, majd – két forrás szomszédságában álló néhány barakkot elhagyva – lassan ösvénnyé alakult. A patakot követte, több helyen annyira pontosan, hogy közvetlenül a parti köveken voltunk kénytelenek lépkedni, máshol pedig a patakon gázolni. Bő vízhozam mellett nem nagyon lenne ajánlatos ezen a szakaszon közlekedni.

Egy idő után az ösvény az egyre szűkülő patakmedret elhagyta, s a bal oldalán levő erdőbe vezetett, ahonnan később átvitt a jobb oldali nyílt, füves terepre. A Tiha-patak forrásvidéke felé közeledve, különösen a jobb part fölötti hegyoldal eléggé lehangoló látványt nyújtott a csóré facsonkokkal – mintha fatemető lenne.

Fennebb a patak elmaradt az ösvény mellől, amely ismét érintetlen fenyvessel övezett mezőn vezetett. A délelőtti köd időközben felszállt, de az eget gomolygó felhők takarták, melyek közül a Nap csupán időnként sütött le ránk. E kis napsütés viszont jól esett, ahogy felfelé haladtunk az egyre erősebb szélben. A mező végében ösvényünk hirtelen kövessé vált, északnyugat felé rendkívül meredek fenyvesben folytatódott, miközben a hátunk mögött egyre szebb panoráma bontakozott ki.

Ahogy felfelé haladtunk, a mögöttünk levő – Tiha és Nagy-Ilva patakok közötti – gerinc fölött rálátásunk nyílt a Kelemen Nemzeti Park végtelen erdőségein át a Rekettyés-tetőre, majd fokozatosan a főgerinc attól nyugatra emelkedő szakaszaira. A meredek egy borókás gerincen ért véget, ahonnan pár lépésre balra (déli irányban) a Tiha sziklacsúcsa (1799 m) emelkedett az itt felállított táblával.

A csúcsról nem győztünk eleget gyönyörködni a körös-körül elénk táruló táj látványában. Tőlünk északra a főgerinc látszott, a már említett Rekettyés-tetőtől egészen a jóval nyugatabbra levő Kis-Beszterce csúcsig, délebbre pedig a Kelemen-havasok végtelennek tűnő hegyei és völgyei egészen a távolban kéklő Görgényi-havasok sziluettjéig. Az élményt fokozta a Tiha-csúcs környékén képződött sziklaalakzatok közeli látványa. Mindez megérte a fáradságot.

Annak ellenére, hogy alig győztünk betelni a szépséggel, hamarosan indulnunk kellett, mert a visszaút meglehetősen hosszúnak ígérkezett.

Felejthetetlen kirándulás volt, igazi gyalogtúrának megfelelő időben.

Andris