2007. augusztus 22., szerda

Szejke-fürdő

Nincs szándékomban élménybeszámolót közölni múltheti kiruccanásomról, csupán néhány dolgot szeretnék megemlíteni.

Sok helyen jártam Hargita megyében Szelykefürdőtől Bálványosig s a Gyimesekig.

Első, amit említenék, az a szelykefürdői élményünk, ami szerintem nem mindennapi. Tulajdonképpen a Szelykén meg sem akartunk állni, de mivel egy másik idei kirándulás alkalmával kimaradt, hát egy hirtelen ötlettől hajtva befordultunk oda. Felfele sétáltunk a székelykapuk között beszélgetve, fényképezve, mikor egy idősebb embert láttunk ülve az egyik kapu mellett. Ügyet sem vetettünk rá, amíg egy egyikünk által feltett kérdésre nem tudtuk a választ. Megkérdeztük a békésen, csenden üldögélő embert, hátha tud valamit. Ő válaszolt is nekünk, méghozzá feltűnően pontosan, szépen, részletesen, majd felajánlotta, hogy, ha óhajtjuk, még elmondhatna több dolgot is a kapukkal és Orbán Balázzsal kapcsolatban. Mivel nagyon informáltnak tűnt, kérdezgettünk tőle. Végül tartott egy kisebb előadást nekünk és egy magyarországi csoportnak is, amely utánunk érkezett. Az előadása nagyon szép, részletes és összefüggő volt, és mindent meg is tudott magyarázni, indokolni, hogy miért éppen úgy volt. Mindezt bármilyen idegenvezetőt megszégyenítő pontossággal és részletességgel. Szóval rengeteg információval gazdagodtunk. Restelltük, de végül csak megkérdeztük, hogy kihez volt szerencsénk. Készségesen be is mutatkozott, Vofkori György volt.


Még néhány könyvét is megmutatta. Lehet, hogy ez szégyen, de mi még addig nem is hallottunk róla. Nagyon jó volt hallgatni az előadását, nem is sajnáltuk rá az időnket.

A másik dolog, amit említenék, az a Büdös-hegyen való túránk kapcsán néhány észrevétel. Elindultunk a Best Western Bálványos szálló mellől, és meglátogattuk a torjai Büdös-barlangot, a Timsós-barlangot, a Madártemetőt, a Gyilkos-barlangot és a Buffogó-lápot. A Büdös-barlangnál a sárga színű kénbekérgezés jelzi a fojtó gáz felső szintjét, illetve a Timsós-barlangnál fehér timsókristályok jelzik a gázok szintjét (ez alatt valószínűleg sárga kénes szín is lehet). A Gyilkos-barlangnál és a Madártemetőnél viszont semmi sem jelzi a fojtó gázak szintjét. Egy ismerősöm mesélte, hogy be akart sétálni a Gyilkos-barlangba, és majdnem megfulladt. Vajon nem volna jó kitenni a Büdös-hegyen oda, ahol nincs, figyelmeztető táblákat? Valahogy úgy, ahogy a torjai Büdös-barlangnál van kitéve. Esetleg még néhány útjelző tábla is elkelne eligazításul, hogy melyik kék pont jelzés mihez vezet. A hegy déli felén, vagyis a főút felől még vannak táblák, de az északi oldalon, azt hiszem, egyetlen egy sincs.

Még egy dolog, amiről írnék: ha véletlenül érdekel valakit egy kényelmes panzió Tusnádfürdőn, elérhető áron, az szóljon, mert tudok egyet javasolni. Nem régen nyitották, szép környezetben található, nagyjából Tusnádfürdő központjában. Nem sokkal drágább a kempingnél, nagyon kényelmes ágyakkal, és azért a pénzért fürdőszoba is van zuhanyozóval és meleg vízzel, illetve konyha, főzési lehetőséggel. Leadhatom a címét és telefonszámát.

Üdvözlök mindenkit!

Andris



2007. augusztus 11., szombat

Barangolás a Radnai-havasokban


Többnapos túrát tettünk a Radnai-havasokban, miközben elindulásunk előtt sűrűn jöttek a "narancssárga" és lehet, hogy egyéb színű időjárás jelentések. Első nap útba ejtettük Óradnát, ahol megnéztük a 12. századi Domonkos rendi kolostor romjait és az óradnai katolikus templomot. Majd feladtuk a hiábavaló próbálkozást, hogy az óradnai Reményik Sándor házat megnézzük, mivel az a helyi katolikus plébánia udvarán van, és zárva volt, ráadásul csengőt sem fedeztünk fel a kapun, és, mivel ebédidőben értünk oda, a kapun döngetni nem akartunk.
Ezután tettünk egy kitérőt Radnaborbereken, megnézve a helyi katolikus teplomot, aminek a falán egy Reményik emlékmű van. Hát van..., de kurta és furcsa: csupán a nevét és születési, illetve elhalálozási adatait tartalmazza. Azt, hogy milyen kötődése, kapcsolata volt Borberekkel, mit csinált, alkotott ott... arról már nem szólt.
Ugyancsak Borbereken felsétálunk az Ördög-szorosba, amit szintén érdemes meglátogatni.Estére felmentünk Újradnáról (Sant, románul) a bláznai hegyimentő menedékházába, és ott szálltunk meg két napra.Másnap egy fantasztikus túrát tettünk a Kobasel csúcs (1835m)- Vörös-csúcs (2113m) -Lála-csúcs (2222m, másnéven Kisünő csúcs) -Ünőkő (2279m) útvonalon. Az idő változó, borongós, záporesős, ködszitálós, ködös, felhős volt. Tehát többször alig láttunk az orrunkig, de mikor akármelyik csúcsra értünk, rövid időn belül, mintha csak egy égi jelre történne, szétváltak a felhők, és rálátást biztosítottak a tájra s a következő útszakaszra. Így bejártunk mindent, amit aznapra terveztünk. Még csodaszép kilátásunk is volt a környező völgyekre, tavakra (Felső Lála-tó, Bila-tó, stb.) és távolabbi vidékekre, valamint elnézhettünk a felhőzet fölött is messzire időnként. Felejthetetlen volt.
Harmadnap átutaztunk Borsafüredre, ahonnan meglátogattuk a Lóhavasi-vízesést. Csodás, 80 méter magas zuhatag. A libegőről meg ragyogó kilátásunk volt a Visó völgyére s a környező hegyekre. A radnai Nagy-Pietrósz viszont végig felhőben volt.
Utolsó nap, miután a borsai meteorológiai intézet egyik munkatársa udvarán sátoroztunk, elindultunk fel a Nagy-Pietrósz felé (2303 m). Felé, mivel már az időjárás miatt nem igazán számítottam arra, hogy odáig feljutunk. Ugyanis majd állandóan esett különböző intenzitással az eső, a hegyek csúcsa ködben vagy felhőben volt állandóan, és, ahogy felfele haladtunk, egyre erősebb hideg szél fújt, egyre nagyobb intenzitással. Végül épphogy eljutottunk a Mosolygó tóig (románul Iezer), ami 1786 méter magasban van, de a szakadó esőben, sűrű ködben és erős szélben az sem volt egyszerű. Nagyon szép a tó, s mikor ott jártunk, annyira ritkult a köd, hogy legalább a tó környékét láthattunk. Viszont a tavat csak akkor vehettem észre odamenet, mikor már majdnem beleléptem. A továbbmenetelt egyöntetűen lemondtuk, mivel életveszélyes vállalkozás lett volna az adott körülmények között. Egy nappal később, vagyis ma, szerdán, állítólag már ragyogó idő van ott is. Ha még ülhettünk volna, ma simán fel tudtunk volna menni.
Ennek ellenére panaszom nem lehet a kirándulásra, mivel tervünket majdnem száz százalékban teljesítettük. Csupán a Radnai-havasok legmagasabb csúcsa, a Nagy-Pietrósz maradt elérhetetlen és megtekinthetetlen számunkra.
Visszafele jövet még megnéztük a 13. századi harinai (Herina) katolikus kolostortemplomot, ami később evangélikus lett.

Üdv. mindenkinek!

Andris