Megvalósult régi álom - a Páring

Ha nem is éppen álom, de egy idő után majdnem annak tűnt. A Páring-hegységbe tervezett kirándulás már több ízben el lett halasztva vagy le lett mondva, majd néhány évig elfelejtve. Végül az idén úgy nézett ki, mégis összejön. A kirándulás megszervezése nehézkésen indult, majd gyanusan jól alakult minden. Aztán, az indulás előestéjén, fél tíz tájban kiderült, hogy az autó, amivel reggel indultunk volna, mégsem üzemképes.
Miután ezt közölték velem, úgy éreztem magam, mint aki alól akkor rúgják ki a széket, mikor a legbiztosabban helyezkedett rajta el. Vagyis, mintha derült égből villámcsapás jött volna. Az is igaz, hogy arra az úgynevezett „égre” fel sem néztem. Sőt, lenéztem rá.
Ráadásul azt is tudatták velem, hogy, ha utánajárok a menetrendeknek, és találok megfelelő vonatot, azzal mehetnénk. Ezt, miután úgy este tíz felé magamhoz tértem a meglepetésből, megérdeklődtem, viszont hamar rájöttem, hogy csak a kora hajnali rapiddal érdemes menni. Mivel volt, aki kora hajnalban nem tudott volna indulni, ezért egy napot halasztódott az indulás. A túrát pedig átterveztük, és egy nappal megrövidítettük.
Az így felszabadult szerdai napon szerencsémre el tudtam menni egy készülőben levő honismereti túra lejárására. Ezzel elkerültem azt a kínos helyzetet, hogy egy többnapos magashegyi gerinctúra előtt pihennem kelljen egy napig...
Csütörtök hajnalban minden a legnagyobb rendben zajlott.
Előbb a budapesti rapiddal, aztán egy Piskitelep (Simeria) és Petrozsény közötti járattal, onnan taxival, majd székesfelvonóval túráztunk. Ez lehet, hogy nem úgy hangzik, mint mikor egy csapat vérbeli turista elindul kirándulni, de lényeges időt nyertünk vele, és fontos volt, mivelhogy autó hiányában, azon kívül egy elveszített nappal kezdtük a túrát.
A felvonóval feljutottunk a Páring Üdülőtelepre, ahonnan már igazi hátizsákos túrát indítottunk, rögtön az érkezés utáni, délutáni órában. A kitűzött cél a Mija-tó (Mizsa), vagy az azelőtti forrás volt, remélve, hogy ott valahol két sátor számára találunk alkalmas helyet. Menet a Kispáring-csúcsot (Parângul Mic, 2073 m) kikerültük, hogy időt nyerjünk, és amúgyis azon keresztül terveztük visszautunkat. Kellemes, részben felhős, nem túl meleg időt fogtunk ki. Ennek örültünk, főleg amíg nem esett az eső.
Első napi utunkon előttünk mindvégig a Cârja (Kürzsa) 2405 m-es, szinte állandóan felhőkben megbúvó, csúcsa zárta a láthatárt.
Néhány órai menetelés után elértünk a forrásig, és előttünk láthattuk a katlant, amiben számításom szerint a Mija-tónak kellett lennie. A forrás közelében levő hepehupás mezőről oly szép volt a kilátás, hogy ott le is sátoroztunk. Épp csak a köveket dobáltuk félre a sátorhelyek alól. Így megvolt az az örömünk, hogy ott két éjszaka alhattunk göröngyökön. A kilátás viszont nagyon szép volt, és vízért sem kellett a szomszédba menni.
Este még tettünk egy túrát a fölöttünk levő völgybe, a tóhoz.
Valami hihetetlenül szép volt. Kár, hogy fürdésre nem volt alkalmas... S az idő sem... Viszont készítettünk itt egy garmada fényképet, és körül is jártuk a tavat.
Másnap még szebb időre ébredtünk, összekaptuk magunkat, és elindultunk egynapi csomaggal. Felmásztunk a főgerincre, majd elindultunk a csúcsok felé. Talán a Cârja-ra való mászás volt a túra legnehezebb része. Vagy inkább a főgerincre való kimászás a sátorhelyről? Lehet. Mindenesetre a Cârjá-n egy kis köd fogadott, de hamar el is szállt, meghagyva nekünk a pazar kilátást.
Láthattuk sátrainkat, tovább a Cârja-tavat alant, valamint közöttük a Cârja- és Mija-csúcsok közti éles gerincrészt. Ezen kívül elég messzi elláthattunk a párás levegő ellenére, többek közt az előttünk levő gerincre a Nagypáring-csúcs (Parângul Mare, 2519 m) felé.
Utunkat folytatva a Stoienita-csúcs (Sztojenica, 2421 m), alatta a Zöld- (Lacul Verde)
és Kis-tóval (Lacul Mic), a Slivei-csúcs (Szlivei, 2420 m) és Gemanarea-csúcs (Dzsemanáreá, 2426 m), csodálatos kilátásokkal, hófoltokkal és észak felé függőlegesen lejtő sziklafalakkal, következtek. A Gemanarea csúcsán embermagasságú kőrakás áll.
Innen már ráláthattunk a Nagypáring felé vezető, többnyire felhők takarásában levő gerincre.
Utunkat folytatva, baloldalt a Zanoaga Stinei tavat (1910 m) láthattuk,
majd hamarosan felértünk a Nagypáring csúcsára.
Itt kihasználtuk a néhány perc napsütést, és elkészítettük a csúcsfotóinkat, a kőrakások és csúcsoszlop között, de a völgyben levő tavakat, valamint a délre és keletre levő tájat hiába kémleltük, mivel az elkövetkező órában sem láthattuk az állandó felhőátvonulástól.
Visszautunk ugyanezen útvonalon volt. Sátrainkat érintetlenül találtuk, csomagainkkal együtt, éjszaka viszont villámlott vagy kettőt, és erős szél fújt.
Eső csak harmadnap délelőtt esett, majd felszedtük sátrainkat, és teljes felszereléssel elindultunk visszafelé, ezennel a fennebb említett Kispáring csúcson keresztül. Ködös, felhős időben túráztunk, de néha elég jó kilátásunk is nyílt a környező vidékre, viszont az üdülőtelep felé közeledve keserű szájízzel vettük tudomásul, hogy a civilizációhoz közeledve egyre nagyobb szemetet találunk, és az emberek hangoskodását hallgatjuk. Hogy ez menet nem tűnt fel? Akkor szerda volt, és a civilizációból jöttünk. Most meg szombat van, és a természet „lágy, göröngyös” öléből jövünk...
A Kispáring csúcs métafája mellett egy csúnya dróthálóval körbevett fémhenger, és egyéb műszerek roncsait figyelhettük meg. Ennél is láttunk szebbeket…
Az üdülőtelepre visszaérve a civilizáció (szemét, ordibálás, stb.) még jobban szembetűnt, s az eső is eleredt ismét. Megelégelve a göröngyös talajon való alvást és egyéb viszontagságokat, alkalmasabb szállást kerestünk. Nagyon jó és olcsó helyet találtunk a „La Nasu” kabanában, melynek tulajdonosa egy udvarhelyi nénike, aki, amikor meghallotta, hogy mi is magyarok vagyunk, örömmel fogadott. Ezt bárkinek tudom ajánlani, aki arra jár. Ez az egyik legolcsóbb, és ugyanakkor kényelmes szállás a telepen, az erkélyéről pedig kitűnő kilátás nyílik a Zsil völgyére és a környező hegyekre.
Negyednap sajnos búcsút kellett mondjunk a Páringnak, mivel hétfőn egyesek dolgozni kellett menjenek, de lefele még tettünk egy rendkívül meredek túrát a felvonó alatt. Hazautunk elég hosszú volt, de a Piskin áthaladó temesvári busznak köszönhetően estére hazaértünk Marosvásárhelyre.

Andris