Borszék télen

Szombat reggelre friss, fehér hótakaró borította a Maros menti tájat. Ez a napok óta tartó esős, sáros idő után különösen jól esett. A pirkadat már valahol úton talált, és mire Borszékre érkeztünk, a kisváros még eléggé kihaltnak tűnt, a lehavazott utakon alig volt mozgás, s még mindig pilinkézett a hó. A környező hegyek ormai sötétkékes-szürkés felhőkben bujkáltak. Nem volt különösebben hideg, enyhe fagy csupán, ami a havat nem engedte olvadni. Ideális kirándulóidőt fogtunk ki.

Az üdülőtelepen (Felsőborszék) megkóstoltuk a Lázár-, Kossuth- és Petőfi-források vizét, majd a Kerekszék Földtani Rezervátum felé irányítottuk lépteinket. A rezervátum bejáratához érve megtorpantunk, és szinte sajnáltunk tovább lépni: patyolatfehér hótakaró, mely teljesen érintetlen, semmilyen emberi, vagy egyéb civilizációra utaló nyom nem törte meg. Ameddig a szem ellát, hóborította táj, porhóval behintett mélyzöld fenyők, amelyek vöröses törzsükkel emelték a látvány szépségét. Hamar felfedeztük azonban, hogy a viszonylag vékony rétegnyi friss hó alatt sok helyen tükörsima jég húzódik, s ez óvatosságra késztetett.

Ha emberi nyomot nem, azért állatnyomot annál többet láthattunk, így kedvünkre tanulmányozhattuk a mókusok, menyétek, rókák, szarvasok nyomait, de még nyuszi és farkas nyomot is találtunk. Fenyvessel övezett sétányon értünk el az Ősforrás – melynek vize a korábbi évszázadok bányászata következtében elapadt – tisztására, majd a hajdani kőbánya fölött levő kilátóra, ahonnan csodásan tárult elénk déli irányban a Nagy-Bor-patak völgye s a szemben emelkedő Málnás-tető (1177 méter).

A Jégbarlanghoz vezető jeges párkány szép helyen vezet, mégis visszafordultunk róla, mert egy lecsúszást a mélybe nem ért meg.

A Medvebarlang sziklarepedésében és környékén lenyűgöző volt a hatalmas sziklaalakzatok havas-mohás látványa, melyeken fenyők kapaszkodnak olyan helyeken is, ahonnan azt várná az ember, hogy bármelyik pillanatban lezuhannak.

Időközben bátortalan napsütés tört át a felhőzeten, különös hangulatot árasztva a folyamatosan pilinkéző hópelyhekkel.

Borszék évről évre épül. Ezt ezúttal is tapasztalhattuk, látva a Kerekszék sétányait, az Ősforrás helyén levő mofetta köré emelt házikót, a Tündérek feredőjét, amit az utóbbi időben építettek ki, de az üdülőt is úgy általában. Kár, hogy több régi patinás épület tulajdonviszonya még mindig rendezetlen, s lassan életveszélyes állapotba jutva sokat rontanak az összképen.

A Tündérek feredőjének borvizes medencéjét magunk mögött hagyva Borszék körüli sétára indultunk a Hétvezér sétányon fel, majd a Kis-Bükk-havas (1129 méter) alatt végigvezető terelőúton visszafele, s végül a Nádas-patak völgyén le az üdülőtelepre.

Utunk során jó kilátásunk nyílt a sípálya felől (kelet) a Bükk-havasra, melynek 1308 méteres csúcsát mindvégig felhők takarták, valamint a Bükk-havas irányából (észak) a Kerekszékre (973 méter), a Verőfényre (1074 méter) és ez utóbbi nyugati lejtőjén megépült sípályára.

Az üdülőtelepen átfolyó Nádas-patak mellékén elkerített Hármasliget Botanikai Rezervátum kapuját kinyitva találtuk. Lehetséges volna, hogy vakok és gyengén látók csoportja gyönyörködött az itt élő törpenyír (Betula humilis) telepeiben, és elfelejtette visszazárni?

Mindent összevetve kellemes meglepetésben volt részünk, mivel Borszék ismert látványosságai rendkívül szépnek tűntek fehér hótakarójukban.

Andris