2015. december 12., szombat

A Boli(a)-barlang

A Boli-barlang hazánk egyik leginkább látogatott és talán legkönnyebben látogatható barlangja. Nagyon régóta ismerik...
Történetéről sokat nem derítettek még ki, a magyar irodalomban Jósika Miklós Abafi című regényében, az első magyar történelmi regényben szerepel Deli Markó rablóvezér búvóhelyeként. A magyar nyelvű források úgy vélik, hogy valamely rablótól kapta a barlang a nevét, aki ott tanyázhatott, pedig ezt joggal kétségbe vonhatjuk. 


A barlanggal szemben emelkedett ugyanis az az őrtorony, amelyet Boli várnak neveznek, nem csak  a helybeliek, de a régi dokumentumokban is így szerepel. Aligha neveztek el őrtornyot, várat, törvényen kívül álló rablóról.
A Wikipédia román nyelvű cikke szerint a barlang a Bolia családtól kapta a nevét, amelynek birtokai voltak a környéken. A Bolia-t valószínűleg Boljának ejtették, és minden bizonnyal Bolyának kell olvasnunk. S most meglepődhetünk: 1568-ban említik Bolyai Ákost a dokumentumok, akinek felesége Nemegyei Pestesi Anna. A Bolyaiak ősi birtokai a XIII. századtól kezdődően a Szeben közeli Bolyán és környékén voltak, de Erdély más vidékein is. Viseltek jelentős hivatalokat is a századok folyamán, és ekkoriban a házasságok révén is juthattak birtokokhoz. Pestes ugyancsak közel van a Boli barlanghoz, és sok pestesi, alpestesi birtokosról őriznek adatokat a levéltárak. Bolyai Ákosnak hat gyermeke maradt Pestesi Annától, három fiú és három lány, a fiúk révén tehát több évtizeden át biztosan lakhattak Bolyaiak Vajdahunyad-Hátszeg környékén. Ráadásul azok a Bolyaiak, akik az 1500-as, 1600-as években éltek, mind katonák voltak, s könnyen megtörténhet, hogy feladatuk volt a Boli várból - őrtoronyból - a Déli Kárpátok hágói felől az Erdély belsejébe vezető utat figyelni. 
A Boli-barlang  tehát nagy valószínűséggel annak a Bolyai családnak őrzi az emlékét, amelynek későbbi tagjai Erdély és a magyarság világhírű matematikusai lettek. (Gáspár Sándor)


Hazánk legregényesebb, legfestőibb, legsajátságosabb barlangja. Erdély délnyugati része, illetőleg Hátszeg völgye s a Magyar-Zsily partvidéke szépségeihez tartozik. Zöld hegyek közt kopasz szirthomlok mered a felhők felé, ennek keleti oldalában nyílik fel e barlang. Két nevezetesebb nyílása van, egyike délre, más keletre néz. Az öbölben pokoli setét, síri csend: csak a fáklya világa, percegése zavarja a szív elfogult dobogását. Mint az öbölben előfelé haladunk, egyszer lassú vízmoraj kezd kifejleni, közeledtünkkel vízcsörgedezés hangja, nedves légvonal üt meg: s egy patak szélén állunk, mely a barlangon át ki tudja honnan jőve s hova menve siet el lábainknál. A nagy üregből balra, mintegy három öl magasságról egy felső emeleti üreg setétlik le, lajtorjával felmehetni oda, s ott egy nem magas, de több száz lépés hosszú boltozat fut végig, mely a végén elágozik, eltörpül s elvész. E barlangot Jósika egyik regényében sok szerencsével használta fel.″ (Az Erdély földe ritkaságai c. gyűjteményből, 1853.)
Manapság - kivilágítva

Nincsenek megjegyzések: