Kompi-mező

Ez a kirándulás azt az első benyomást keltette bennem, mintha spontánul szerveződne, és mégis minden jól alakul. Ez nagyon tetszett nekem. Ennek ellenére tudom, hogy azért mégis meg volt szervezve. Annyira legalábbis, amennyire ez szükséges volt...
Szombaton reggel a fél 8-as vonaton találkoztunk, majd kimentünk, és lepakoltunk a jódtelepi házikóban, ahol a szállásunk is volt. A reggeli után döntöttük el, hogy végül is hova megyünk aznap, vagyis a Kompa-mezőre.

A Visa völgyén indultunk el, ami eleinte száraz volt, majd hófoltok következtek, később egyre összefüggőbb hótakaró fedte utunkat. Az Örökmozgók menedékházánál a csapatunk kiegészült, majd utóbb néhányan visszafordultak az egyre mélyebb hóréteget látva. Akik végül felmentünk
a Kompi-mezőig, azt hiszem nem bántuk meg. Amúgy, remélem, a többiek sem bánták meg visszafordulásukat...
Fent viszonylag nagy és kissé fagyott hó fogadott. Elég jól lehetett járni rajta, és nem is csúszott. A kilátásunkat gomolygó felhők korlátozták.

Ami látszott, az viszont nagyon szép volt...

Egyébként nekem a Visa völgye is tetszett. (Kivéve, ahol a táj természetes jellegét megváltoztatták.) Annak ellenére, hogy a mezőn így is szép volt a táj s a kilátás, hamar visszafordított a csapat egy része, mivel az esti vonatot még el kellett érniük. Ráadásul a kellemetlen, hideg szél, ami minden rést megtalált, igyekezetett bejutni a gallérom alá. Be is jutott.
Visszautunk minden gond nélkül történt, s mire hazaértünk, házigazdánk (Hancur) még kétfogásos meleg vacsoráról is gondoskodott, ami nagyon finom volt.
Másnap kissé nehezen indult az élet, de végre felkeltünk, és hamar leszögeztük az aznapi túra útvonalát, vagyis, hogy a Ratosnya-patak völgyén megyünk fel egy "kőgombáig", amiről Roger tudott. Mivel nagyon későn indultunk el, nagyon kemény tempót kellett diktálni.

Egy felületes szemlélő azt is gondolhatta volna, hogy menekülünk valami elől, esetleg üldözünk valakit. Gyaloglóversenyünk gyümölcseként szép helyeket láttunk, például a fejünk fölött a Szék-sziklát (egy-két futólagos fotó erejéig),
majd nyargaltunk tovább. A "kőgombáig" mégsem mentünk el, mivel a vonathoz is vissza akartunk érni. Visszafele fokoztuk a tempót, így még kajálni is jutott időnk a vonat előtt. Ez is szép túra volt, még annak ellenére is, hogy csak úgy, egy nagyobb kanyarban fordultunk vissza, és amolyan ’befejezetlen út’ élményével maradtunk.
Mindent összegezve nagyon szép kirándulás volt. Köszönöm, hogy ez így összejött, s hogy részt vehettem benne. Végül a "szakácsokat" is meg kell dícsérnem, nagyon jó munkát végeztek, finomat.

Andris