Megvan az első tavaszi túra, amit összehoztunk. Ez pontosan a volt kövesdombi mozi elől indult s az útvonal a következő volt: Kishegyszőlő – Nyomáti-tető – Terebics-tető – Cinege-tető. Azután Marosszentgyörgyről haza, szintén gyalog sikerült. Mindezt egy nap alatt, vasárnap, március 4-én, különböző intenzitású esőben, és időnként kellemetlen szélben.
A fentebb említett kirándulásra négyen vállalkoztunk. Illetve négyre apadt a létszám vasárnap reggel, miután kinéztünk az ablakon. De, akik kitartottunk, egy nagyon jó túrán vettünk végül részt. Itt külön kiemelném, hogy abban, hogy végül is nekiindultunk, nem kis szerepe volt Roger (Marinescu Tibi) lelkesedésének.
Annak ellenére, hogy nem sok szólt amellett, hogy az adott időjárási körülmények közt túrázzunk, kitűnő hangulatban és elég jó tempóval mentünk. A Nyomáti-tetőig különösebb gond nélkül el is jutottunk. Ott lazán kikerültük a juhászkutyákat, és kijutottunk az aszfaltos útra. 
Itt következett az útvonal számunkra még ismeretlen szakasza. A jelzések eddig jól követhetőek voltak, innen viszont talán csak az tudná kényelmesen követni, aki egy átlagos szirti sas adottságaival rendelkezik. Az ösvény elég jól látszik, de sok helyen több különböző egyéb ösvény keresztezi, vagy ágazik le belőle. Na, azért el nem tévedtünk. Legfeljebb nem a "jelölt" ösvényt követtük. Ilyenkor anélkül, hogy visszafordultunk volna, valahogy sikerült betájolnunk magunkat, és légvonalban továbbhaladnunk. A jelzett ösvény többször keresztezte utunkat.
Ez a "légvonal" még egy csejdi udvaron is átvezetett. Vagyis betévedtünk Csejdre. Ez is jó volt, mert legalább lefényké-pezhettük a csejdi iskolát és templomot, tornyostól.
Nem utolsó sorban arról is megbizonyosodhattunk, hogy hol járunk, és hogy hogyan juthatunk tovább. A falusiak egyébként rendkívül segítőkészek voltak. Elmondták, hogy nemsokára jön a vásárhelyi busz. Aztán mikor elárultuk, hogy mi tulajdonképpen Marosszentgyörgyre igyekszünk, de gyalog megyünk tovább, elmondták, hogy hol mehetnénk, és körülbelül mekkora út áll még előttünk. Ezután a legnagyobb meglepetésükre, nem arra indultunk, amerre mondták, hanem egy mellékutcán készültünk lerövidíteni a leírt utat. Figyelmeztettek, hogy ott nagy sár van, de megnyugtattuk őket, hogy számunkra már az sem akadály. Eddig már fülig sárosak voltunk (igaz én a bal fülemről letöröltem a sarat azelőtt).
A számítás bevált. Szinte légvonalban értük el a Terebics-tetőt, úgy, hogy a "jelzett" útra is visszataláltunk. A jelzésekre már kevésbé. Itt megünnepeltük a túránkat, majd folytattuk utunkat a jól ismert utakon a Cinege-tetőig. Ezen a szakaszon csak egy juhnyáj volt "új" számunkra az erdőben.
Végül szerencsésen leértünk Szentgyörgyre. A többi már kevésbé említésre méltó. Esetleg annyit, hogy, aki nagyobb túrára vállalkozna a (Marosvásárhelyhez) közeli helyeken, azoknak merem javasolni ezt a túrát.
A túráról képeket is készítettünk, az első szakaszban Roger, később én.
András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése