Oltforrás

Újabb Gyergyó-környéki túrát tettünk vasárnap.

Marosvásárhelyről a hajnali vonattal indultunk el, hogy reggel 8 óra előtt már Gyergyóban legyünk. Miután odaértünk, a Gyilkos-tóhoz induló buszig még a lassan, számunkra hagyományossá váló teázásra is jutott idő az állomás melletti bárban. Ezután felültünk a buszra, ahol előbb a sofőrt sajnáltam, s a járatért aggódtam a pangás láttán, majd néhány perc múlva azért, hogy sikerüljön leszállnunk a Négyes motelnél a gyúródásból. De végül is sikerült. Leszálltunk.

A túránk tulajdonképpen csak itt kezdődött, vagyis elindultunk a Négyestől a Balánbánya felé vezető földúton. Ezen, folyamatos emelkedő után, másfél óra alatt kényelmesen feljutottunk a Kovács Péter-hágóra (1224m).

Itt megcsodáltuk a kilátást, ami elénk tárult. Többek közt látszott a Ló-havas, a Csofronka, a Patkó-kő, a Nagy-Hagymás, de még az Öcsém-tető is. Sokat fotóztunk, aztán elindultunk az Olt forrását megkeresni. Ezt hamar meg is találtuk, miután a kápolna felé letértünk. A forrás körül újabb fotókat készítettünk és leültünk "ebédelni".

Innen, rövid tanakodás után, elindultunk a Súgó-barlang felé a Sóvető-havason keresztül. Utunk előbb majdnem jelzetlen, majd gyéren jelzett szakaszon emelkedett. A telkeket övező erdőrészt elhagyva, a táj előbb rémfilmre emlékeztető száraz fatörzsmaradványok közt vezetett, majd, ahogy ezeket fokozatosan fenyőerdő váltotta fel, ismét egyre szebb lett. Előbb csak kisebb hófoltokkal, majd egyre kompaktabb hótakaróval találkoztunk. Igaz, a jelzések itt már követhetőek voltak (piros kereszt jelzés Marosfő felé). Sőt még egy táblára is találtunk, ami jelezi, hogy keletre Balánbánya felé piros háromszög vezet, északra pedig a piros kereszt a Kovács Péter-hágóra. Hát, ez utóbbiról már tudtuk hogyan "vezet". Délnyugat felé megjelent a piros háromszög mellett a kék kereszt is halványan. Minket ez a kék kereszt érdekelt, mivel a Súgó-barlang felé igyekeztünk. Mielőtt innen továbbmentünk volna, még egy kilátót kerestünk és kigyönyörködtük meg fotóztuk magunkat újra. Nagyon szépen látszott a Fekete-rez, de a Hargita hófödte csúcsai is a háttérben. Számításaim szerint a Sípos (Hegyes) -kőnél lehettünk (1568 m).

A fotózást tekintve valószínűleg túltettünk volna egy esetleg arra járó ambíciós japán csoporton is. Nemegyszer mindhárman hosszú perceket töltöttünk fotózva, majdnem vezényszóra kapva elő gépeinket, ugyanazt a témát kezdve fotózni. Egy utunkba eső gyíkról annyi fotót készítettünk, hogy azt nem egy tévésztár is irigyelhetné.

Utunkat folytatva a minket "érdeklő" kék keresztek viszont egyre inkább eltűntek, és csak a Négyes motel fele vezető piros háromszög jelzések látszottak. Mivel nem akartunk oda visszamenni, úgy döntöttünk, hogy mégsem érdekelnek annyira a kék keresztek, és a piros háromszögről letértünk egy idő után egy déli irányba vezető jelzetlen útra.

Ez számításaim szerint le kellett vezessen a Lok-patak völgyébe. Még a jelzett útról való letérés előtt egy újabb tisztásról gyönyörködtünk az alattunk elénk táruló kilátásban. A letérés után is szép helyeken jártunk, az előbbi kilátóhely alatt ereszkedve déli, enyhén délkeleti irányban. Majd egy szép tisztásról, ahol egy rozoga fakunyhó is kivehető volt már, látszott a Lok-patak völgye a fenyvesek között. Innen, egy pihenő után, nehéz útszakasz következett a meredek ereszkedő és kidőlt fenyők miatt. Előbb a Mély-, majd a Lok-patak völgyébe értünk. Ez utóbbi mentén lefele már egyre jobb, majd autóval is járható út van. Ugyanakkor a Fekete-rez felől csatlakozott a piros sáv jelzés is. Innen már számomra ismert terepen jártunk.

Nemsokára el is értünk a Súgó-barlanghoz. Oda nem mentük fel, mert 1 km-es letérő lett volna, kis mászással, hanem, mivel időnk volt még bőven, hogy a vonatot elérjük, az első kínálkozó helyen tartottunk egy nagyobb kajaszünetet alvással.

Még a mobilon is beállítottuk az ébresztőt. Ennek ellenére mindenkinek ajánlom, ha arra jár, nézze meg a barlangot, mert nagyon szép.

Rövidesen kiértünk az erdőből és falunéző túra következett Hevederen, majd Vaslábon keresztül, le az vonatállomásig, ahova minden különösebb baj nélkül megérkeztünk időben. Itt, még a vonat érkezése előtt, megbeszéltük, hogy nagyszerű túra volt, és megérte a fáradtságot. Igaz, hosszú utat tettünk meg, de sok szép helyet láttunk, és gyönyörű kilátásban volt részünk. Vásárhelyre az "éjféli" vonattal érkeztünk vissza, 12 óra után.

Mindenkinek jó túrázást kívánok!

Andris