2012. szeptember 15., szombat

Dél-Hargitai úti élmények

Miért vesz részt valaki teljesítménytúrán, ha feltett szándéka, hogy másokkal nem kíván versenyezni a hegyen, de még saját teljesítményét, önmagát sem akarja tesztelni, csupán a természetet szereti, aktív kikapcsolódásra, feltöltődésre vágyik egy egész heti nyüzsgő, zajos, városi rohanás után. Hát elsősorban azért, mert hívják, és pont egy olyan helyen zajlik, ahova rég vágyódik, és szívesen menne, főleg, hogy az útvonal egy részén még sohasem járt. Most pedig megbízható, komoly társaságban járhatja végig a hőn óhajtott helyeket, és csodálhatja a tájat. Nem számít arra, hogy esetleg őt is, mint ahogy többeket ebből a megbízható, komoly társaságból, milyen könnyen elkapja a versenyszellem, uralni kezdi az ambíció, minek következtében megkísérel hamarabb célba érni, mint körülötte igyekvő társai. Ennek érdekében pedig képes átsiklani a természet szépségei felett, megfeledkezni társairól, akiket csak akkor vesz észre, ha meg kell őket előzni, esetleg akkor figyel fel rájuk, ha netán hátulról próbálnák őt utolérni. Ha valami véletlen folytán mégis eszébe jut eredeti célja, nem kevés önuralmába kerül azt szem előtt tartani, miközben többen is elsietnek mellette.
Idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Dél-Hargita Teljesítménytúra, melynek kínálatából társaimmal a negyven kilométeres túrát választottuk. Ez gyönyörű lombhullató és fenyves erdőkkel, pazar kilátást biztosító tisztásokkal színezett hangulatos havasi tájakon halad végig a tusnádfürdői kempingtől a Szeredai-fürdőig. A túra több mint 1200 méter szintkülönbségének java részét rögtön az elején gyűrtük

le meredeken fel a piros háromszöggel jelzett szerpentines ösvényen a Sólyomkőig (824 méter), majd onnan a szalagok és erdészjelzések mentén vezető vadcsapáson a Nagy-Piliske (1374 méter) keleti válláig. Mászás közben nem tudtuk megállni, hogy egy pillanatra ki ne lépjünk a Sólyomkőre, ahonnan teljes szépségében tárult elénk a Csomád kúpjaival, előterében pedig a Tusnádi szorossal.
A kegyetlen kaptató után kellemes sétának tűnt a Nagy-Piliske keleti oldalán vezető, kék sávval jelzett gerincúton haladni, és hamarosan el is értünk az északi hegyláb alatti tisztáson levő vadászházig. Itt volt az első ellenőrzőpont, ahonnan fiatal fenyvesen vezet tovább az út, és rövidesen kiértünk a Jáhoros-puszta tágas füves térségére, melyről széles kilátás nyílik a környező csúcsokra, de távolabbi vidékekre is északkeleten a Csíki medence fölött, valamint délnyugaton a Nagy-Piliske

és Nagy-Murgó csúcsain, illetve Erdővidéken túl a Déli Kárpátokig. Ezt érdemes megcsodálni, elvégre nem minden nap jár erre az ember.
Fokozatosan egyre erdősebb terepre vezet a gerincút, emelkedik is valamelyest, majd egy helyen ideiglenes piros tábla és szalagok egészítették ki a jelzéseket a sűrű erdőn keresztül. Hirtelen véget ér az erdő, s a Mitács-pusztán találjuk magunkat, melynek túloldalán impozánsan magaslik a Kapus-hegy (1424 méter).

A Mitács-hegy (1282 méter) szinte észrevétlenül maradt mögöttünk. A Kapus-hegyre ellenben még ösvény is kínálkozik, kitérőre csabítva, de ajánlatos kihagyni, mivel hosszú még az út, és a legmagasabb pontja – a Kakukk-hegy – még előttünk áll.
A Mitács-pusztáról a Kapus-hegy nyugati lábán erdőben vezet át az ösvény, majd többnyire erdős terepen folytatódik. A fenyvest előbb a Sárga-puszta, majd később az Aszó-patak forrásvidéke fölött a Fekete-puszta szakítja meg, mely utóbbiról előtűnik északon a Kakukk-hegy tömbje – Kakukk-hegy (1557 méter) elől balra és Kőhíd-tető (1551 méter) jobbra. Ha oda feljutunk, utunk onnan elméletileg csak lejt, de több jelentős emelkedő nem nehezíti már túránkat. Utunk kezdetéhez képest nem tűnik sem meredeknek, sem megerőltetőnek az emelkedő, amelynek utolsó szakaszán kék háromszög jelzés is csatlakozik a kék sávhoz. A nyeregben felállított ellenőrzőponttól nyugatra a Kakukk-hegy erdővel borított csúcsa látszott, körülötte régebbi irtás után próbál regenerálódni a természet,

keletre a Kőhíd-tető emelkedője állt, valamint szemben az Angyalka-tető (1537 méter), melynek nyugati lábát fogjuk kikerülni utunk következő szakaszán. Innen nehéz, köves rész következik a Barót-patak forrásvidéke mentén, majd északkeletnek, aztán északnak fordul az ösvény, és kivezet a Dél-Hargita legnagyobb pusztájára, a Nagy-Lázra. A széles gerinc miatt a völgyekre nincs rálátás, de megcsodálhatjuk északról a Kakukk-hegyet és Angyalka-tetőt, előttünk jobbra (északkelet) a Fekete-hegyet, balra (északnyugat) pedig a Tetőfenyőt.

A Bakratás-tetőn (1363 méter) túl az út jelentősen lejteni kezd, és hamarosan a Szentimrei Büdösfürdőre érünk. Útvonalunk hangulatos házak közt vezet, érintve egy finom vizű borvízforrást és egy mofettát. Az üdülőfalu üzletének teraszán berendezett ellenőrzőpontnál a vendégmarasztaló fogadtatás ellenére utunk még nem ért véget. Büdösfürdőről lefelé fenyvesben vezető köves út következik a Lucsmellékéig, ahol a mezőn a Nagy-Kő-bükke (1229 méter) felé irányítottak a szalagokkal kiegészített jelzések.

Ennek déli hegylábánál le kellett térnünk a kék sávról és többnyire nyílt, széles kilátást biztosító terepen oldalaznunk a keleti lejtőin. Miközben az elszórt fákkal, erdősávokkal tarkított legelőn vezetett az ösvény, a délutáni nap vöröses fénye vetült a Nagy-Hagymás szikláira s a tőle délre emelkedő Csíki-havasokra, de visszafordulva még pillantást vethettünk a Szentimrei Büdösfürdő fenyvessel borított vidékére,

valamint a tőlünk jobbra emelkedő Harom-tetőre, míg nyugatról a Nagy-Kő-bükk magaslott fölénk, amint a Vendelné-kútjához, majd a Bilibók-pusztára értünk. A több út találkozásánál elterülő Bilibók-puszta alsó felében volt a negyedik ellenőrzőpont, ahonnan kék pontjelzések vezetnek le a Kis-patak menti erdővel övezett úton, aztán a mezőre kiérve teljes szépségében tárul elénk Csíkszereda és környéke.

A patak menti dombélen végighaladva rövidesen le is érhettünk a Szeredai-fürdővel szemben álló Vízügyisek házánál álló táborunkhoz.
Végül egy felejthetetlen túra élményeivel telve a ház körüli fák alatt kipihenhettük a hosszú út fáradalmait, miközben az üstben készült meleg babgulyást fogyasztottuk.

Andris

Nincsenek megjegyzések: