Elég szokatlan látvány fogadta azokat, akik október elsején kisétáltak a Cementlapokhoz. A megszokott víztükör folyócskává lényegült át,
amely meglehetősen kanyargós mederben folydogált az iszaplerakódásokkal teli gyűjtőtó alján. Nem történt semmi különös, a régi gát egyik zsilipjét javították a szakik,
ezért leengedték a vizet, sőt, a Turbina-árkot is kiürítették. Meglepetésemre, az iszaplerakódást nem számítva, mindkét meder elfogadhatóan tiszta volt,
kivéve a kempinggel szemben, a Margaréta utcában levő szőnyegmosó-dinasztia előtti részt.




A Sós-patak beömlésénél egy szórakozás nélkül maradt horgász mustrálta szomorkásan a siklók által absztraktra mintázott iszapot,
botját hiába sétáltatta meg,
néhány ember pedig bámészan kóricált a kellemes őszi napsütésben.
A komp közelében egy államnyelven beszélő atyafi valószínűleg kinézte belőlem a vízügyi szakembert, mert némi ijedtséggel a hangjában kérdezte, hogy mi történhetett a vízzel. Szemmel láthatóan azt hitte, hogy az a sok víz,
amit csodálni szokott marosparti sétái során, a folyó valós nagyságát mutatja. Tájékoztattam, hogy a gátnál felemelték a zsilipeket, így alattuk lefolyt. A patak, amit maga előtt lát, az bizony a Maros. Megkönnyebbülten szusszant fel. Ki tudja, mit gondolt, milyen okból apadt el kedvenc folyónk…





Tibi
beszámolója alapján
blogra rendezte
Hancur
blogra rendezte
Hancur
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése