Pünkösd másodnapján úgy döntöttünk, hogy egy rövidebb körútra indulunk, amely több Beszterce megyei – egykori szász – településen halad át, érinti a Besztercei dombságot, Mezőségen keresztül visszatér Marosvásárhelyre.Szászrégen felé indultunk, áthaladtunk az ismert falvakon: Maros-szentgyörgyön, Ernyén, Sáromberkén, Gernyeszegen, Körtvélyfáján és Petelén. Szászrégen után, Beresztelke északi bejáratánál rátértünk a Beszterce felé vezető 15A jelzésű országútra, amely eléggé rázós a sok befoltozott kátyú miatt, de azért jól járható.Elhaladtunk Mezőszentandrás, Mezőharasztos és Lúdvég (román nyelvű térképen Sântu, Frunzeni, Logig) mellett, majd Tekeújfalu (Lunca) érintésével érkeztünk a megyehatárra, s az ott található „Tekei” kúthoz. A hideg vizű forrás környéke régóta pihenőhelyül szolgál, előbb a vásárosok és kereskedők számára, ma meg az éhes és szomjas utazóknak: a forrás mellett jól kiépített fogadó várja a vendégeket. Az út túloldalán egy kis tavat is kiépítettek, ezen valamikor vízibiciklizni és csónakázni lehetett, de úgy látszik, a tulajnak valamiért nem érte meg az üzemeltetés, így jelen pillanatban csak a víztükröt lehet megcsodálni a kerítésen kívülről.
Megtöltöttük üvegeinket a friss vízzel, majd utunk első állomására, Tekébe (Teaca) mentünk, ahol a falu központjában található evangélikus templomot néztük meg és fényképeztük le.
A gótikus jellegű templom a XIV. században épült, tornyát a következő században húzták fel. Tovább indultunk, de nem a főutat követtük, hanem letértünk Szászpéntek irányába. Paszmoson (Posmuş) megpillantottuk a XV. században épült gótikus templomot, 
amely meglehetősen leromlott állapotban van, jelenleg a görög-katolikusokhoz tartozik. Egy leírás szerint a falu határában természetvédelmi terület is található, évszázados fenyőkkel, ezt viszont mi nem találtuk meg, bármennyire is meresztettük szemünket. Meredek emelkedőn vezet ki az út a faluból, tulajdonképpen egy vízválasztón kelünk át, és a Sajó völgyébe érkezünk.Nagysajó (Şieu) nyugati bejáratánál szépen felújított kastély mellett álltunk meg.
Az impozáns épület egy domb tetejéről figyel a falura, építtetőiről többféle információ is található a világhálón. Mi egy helybeli öregurat kérdeztünk meg, aki szerint Mária Terézia kastélya volt, más források szerint gróf Kemény Sándor építtette, Rákóczi-kastélyként is emlegetik, de Apafi Miklós neve is felmerül az épülettel kapcsolatban.
A Sajó völgyén haladtunk tovább, és láttuk, hogy a nyugati égbolton egyre szürkébb felhők gyülekeznek. Bilak (Domneşti) határában természeti látványosságot jelzett a térképünk, s valóban: 
elég szűk kanyar után, az út jobb oldalán rendkívül érdekes homokkő-alakzatokat találtunk. 
Valamikor információs tábla is állhatott itt, legalábbis erre engednek következtetni a betonba öntött fémcsonkok, de valószínűleg „újrahasznosította” közben valaki.A szél ekkor már erősen fújt, Sófalvára (Sărata) már esőben érkeztünk meg. Itt az ortodox fatemplom,
illetve a XIX. század elején épült református templom mellett álltunk meg. 
Mire tovább indultunk, már alaposan zuhogott, ezért úgy döntöttünk, hogy nem térünk be Besztercére, hanem balra kanyarodunk, Harina (Herina) felé. A zápor miatt kihagytuk az Árokalján (Arcalia) található Bethlen-kastély megtekintését is, így a szeretfalvi hegyen átkelve Harinára érkeztünk. 
Itt már enyhülni kezdett az eső, így feltértünk, s meglátogattuk a falu feletti dombra épült Árpád-kori templomot. 
A román kori stíluselemekkel díszített épületet a kilencvenes években újították fel külföldi pénzalapokból.
Szászlekence (Lechinţa) fele folytattuk utunkat, a falu előtt csordogáló forrásnál ismét hideg vízre tettünk szert. A környező dombokat egykor befedő szőlősöknek, gyümölcsösöknek mára már nyoma sincs, a valamikor híres szászlekencei borokra már egyre kevesebben emlékeznek. A borok megnevezését egy mezőkölpényi vállalkozás vásárolta meg, így ne tévesszen meg senkit, ha lekencei borral kínálnák.
Utunk utolsó megállóján a kissármási öröklángot jártuk körbe.
A XX. század elején fedezték fel, hogy itt földgázat lehet kitermelni. Az úttól mintegy száz méterre található jelenség az egykori egyes számú szonda lábnyoma, itt folyamatosan szivárog és ég a feltörő földgáz.Néhány órás kiruccanásunk alkalmával olyan félreeső helyeket kerestünk fel, amelyek megérdemlik a figyelmet, úgy az építészeti örökség, mint a természeti látnivalók okán. Az út jól járható, leszámolva a Mezőségen haladó részeket, ahol lépésben kell haladni a kikerülhetetlen gödrök miatt.
Tibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése