Rovások hegye – a Tászok-tető

A múlt század elején a Tászok-tetőn nyolc darab rovásfeliratos kőtömböt találtak, amelyek első leírása Kémenes Antal középiskolai tanártól származik 1913-ból. Az elmúlt szinte száz év során még néhány rovásos követ találtak ott, s e feliratokat többen tanulmányozták, de annak ellenére, hogy jelrendszerük nagyban megegyezik a székely rovásíráséval, koruk, eredetük és jelentéstartalmuk mindmáig ismeretlen. A XX. század viszontagságai elől a feliratos kőtömbök egy részét a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumba menekítették,

ugyanis a kövek jó része elpusztult, eltűnt, megrongálódott..., maradt azonban néhány a hegyen, ami ma is megtalálható.

A városból május elsején kiözönlő, meglehetősen zajos emberáradat elől menekülve esett választásunk a Tászok-tetőre – melyre már rég kíváncsiak voltunk – számításba véve, hogy oda kevésbé szoktak kirándulásokat vagy túrákat szervezni.

Vasárnap reggel két autóval indultunk el Marosvásárhelyről, a Maros-völgye (Ditró) felől igyekeztünk megközelíteni a Tászok-tetőt. Másik lehetőségünk Borszék irányából lett volna. Salamást elhagyva Ditró előtt tértünk rá a felújítás alatt levő útra, mely Tilalmason és Orotván halad át, majd ágazik el, s egyrészt az Orotva patakot követve halad a Cengellér (Szentgellért) hágó irányába, másrészt a Halaság-patak mentén vezet fel a Közrez-nyeregbe, onnan pedig le Borszékra. Mi ez utóbbit jócskán követtük autóval, de, mikor utunk tengelytörő erdei úttá vált, bakancsra váltottunk. Közvetlenül a patak mentén haladtunk, ennek zúgóit hallgatva, mely elnyomta ugyan a környező erdő suhogását, de azért egy-egy madár hangját sikerült elcsípnünk így is. A nyereghez közeledve a völgy egyre inkább kiszélesedett, a sötétzöld fenyvest sárgás-zöldes mező váltotta fel, melyet mindenfelől fenyők szegélyeztek. Tőlünk balra a Tászok-tető (1366m), jobbra pedig a Közrez-havas (1491m) mélyzöld tömbje magaslott. A Közrez-nyeregből (1259m) felejthetetlen panorámaként tárult elénk a tőlünk északra elterülő vidék, melynek közepén, mint zöld takarón fehér gomb, Borszék virított lenn a völgyben. A Kránga tetőtől keletre gyakorlatilag beláttuk a Borszéki-hegycsoportot s a Salamási-hegycsoport északi részét.

A nyeregből balra a gerinc mentén vezető piros sávjelzésen haladtunk tovább, mely az erdő szélét követte a Grujec (1349m) felé.
Előbb a nyereg közvetlen szomszédságában magasló sziklánál fotózkodtunk, majd, felérve a Tászok-tető felé elágazó mellékgerincig, csodálatos kilátás tárult elénk – ezennel majd minden irányban.

Keleten a Gyergyói-havasokban gyönyörködhettünk, melyet jól beláthattunk, el egészen a Fekete-Hagymás, Nagy-Telek és Nagy-Hagymás vidékéig, a Közrez-havas tömbje mellett a távolban pedig a Csalhó jellegzetes alakja emelkedett ki.

Nyugaton a Kelemen-havasok hófödte csúcsaitól a Maros völgyén át a Görgényi-havasok északi és középső részéig minden elénk tárult, lent a völgyben pedig Maroshévíz és a Gyergyói-medence északi része látszott.

Itt kipihentük eddigi fáradalmainkat, és megettük szendvicseinket, majd a mellékgerinc jelzetlen útján lépegettünk tovább, melyen hamarosan felértünk a Tászok-tető fennsíkjára. Ez csodálatos havasi táj, melynek kövér, puha fűcsomókkal borított legelőjét zászpa levelei, mindenféle színű virágok, nagy kövek és ritkás fenyves tesz színessé. Ha nem is találtunk volna rovásos követ, a táj szépsége, csendje s az innen elénk táruló páratlan kilátás is megérte volna, hogy feljöttünk. Mindennek betetőzéseként a tető puha gyepszőnyegét végigjárva találtunk rovásos köveket is. Igaz, nem a várt, látványos, rovásírásos szövegek, inkább csak egy-két (állítólag inkább birtokviszonyra utaló) jel, ami a múzeum által immár római számokkal megjelölt köveken lapult. Ezek egy részének felkeresésében nem kis segítségünkre volt Neluţu, az ottani tévé- és egyéb átjátszóállomás technikusa, aki pár cigaretta ellenében készségesen megmutatta őket, (egyet a sajátjának is nevez, mert ő találta), és lelkesen mesélt a kövekkel kapcsolatos kutatásokról meg az ő hegyi életéről.
Azt is elmondta, hogy nem mindig ilyen nyugodt a vidék, mint ahogy mi találtuk, igenis feljárnak a motorizált fiatalok, illetve azok, akiknek megfelelő autójuk kerül hozzá.

Az átjátszó-állomástól levezető úton, mely a Tászok-tető keleti oldalán vezet végig a Közrez-nyeregig, majd onnan a már ismert úton, a Halaság-patak mentén, elkísért Neluţu is két kutyája, Tomiţa és Săndel (hatalmas pásztorkutya) társaságában. Ritkán van alkalma valakivel szót váltani, így jól esett neki az emberi társaság e május elseji délutánon.

Nyugatról, a Görgényi-havasok felől közeledő eső elől még jó időben sikerült autókba bújni, majd onnan figyelni a kiadós záport, mely hazautunkat hűsítette. A Maros völgyében, az ismertebb, elérhetőbb helyekről hömpölygő tömeget látva jöttünk rá igazán, milyen jó választásnak bizonyul ilyenkor a Tászok-tető.

Andris