Pásztorok útjain az Iszticsón

Festői szépségben tárul elénk kora ősszel a Görgényi-havasok vidéke, mely a fenyvesek zöldjével keveredő, ilyenkor még szinte teljesen zöld lombhullató erdőivel, sárga színű, kövér fűvel borított legelőivel felejthetetlen látványt nyújt az idelátogatónak. Az élményt fokozza, ha az ember tiszta időben még távoli hegyek bérceinek büszke láncában is gyönyörködhet.

A csend világa ez, ahol az erdő zúgását, a természet hangjait még alig háborítja emberi tevékenység zaja s az is valahonnan messziről, a távoli völgyek felől szűrődik fel – ha felszűrődik egyáltalán... Elhagyott esztenák, nyári szállások, csordák és nyájak nyomai, s az őket kísérő jókora kutyanyomok árulkodnak csupán arról, hogy nemrég e vidék nem volt ennyire csendes és biztonságos, megtermett juhászkutyák védték a nyájakat farkasoktól, medvétől, de az erre vetődő turistáktól is. Meg tudom érteni azt, hogy a legtöbb természetjárónak nem szíve leghőbb vágya a pásztorokkal és kutyáikkal való találkozás a hegyen, különösen abban az esetben, ha jóval előbb sikerül üdvözölnie őt a kutyafalkának, mint hátul sétáló gazdájának. Ellenben számos turistautat és ösvényt köszönhetünk nekik, mivel ők voltak az elsők, akik felfedezték és bejárták a hegyet. Emberemlékezet óta használt útjaik, melyeken a falu és a havasi legelő között közlekedtek, sosem voltak céltalanok, mindig elvezettek valahova, ezért sok turistaút épült rájuk, és használják őket az erdészek is.

Sajnos az utóbbi időben egyre több, másféle út jelenik meg, amelyek afféle mély, sáros, latyakos bevágásokként szabdalják szét az erdőt, s néha az általunk használt ösvényekre is rányomulnak, felismerhetetlenné mélyítve-szélesítve és – különösen esős időben – járhatatlanná téve azokat. Egy ilyen úton hiába is indulnánk el, mivel úgysem vezetne fel a hegyre, hanem – látszólag céltalanul – kopár oldalakon kanyarogna. Mégsem céltalanok ezek az újabb utak, hiszen körülöttük egyre jobban gyérül az erdő, s, ha valaki a völgyek felé követné őket, talán meglepődne, hogy nagyon is távoli megrendelőkig vezetnek.

A Teleki Teljesítménytúra útvonalán változtatni kellett, mivel a Nagy-Iszticsó-menti út fakitermelés következtében járhatatlanná vált, így a Mojcáról való lejövetelhez új útvonalat kellett találni. A Görgény völgyéből Hodákon és Tókán keresztül jutottunk fel az Iszticsó patak mentén egészen a Nagy- és Kis-Iszticsó egymásbatorkollásáig, ahol az út mindkét folytatását sorompó zárja. A Kis-Iszticsó völgyén mentünk felfele gyalog,

melyen a Korogána-mező felé vezető letérőig kék kereszt jelzés is látszott, majd többször kellett a patakon átkelni, máshol széldöntéseket kerülgetni, de az út mindvégig hű maradt a patakhoz, melyet erdő övez egészen a forrásig. A forrásvidékhez közeledve

a lombhullató erdő lassan fenyvesbe vált, néhol mohaszőnyeg övezi a medret, majd egy ösvény a bal parti erdő szélét követve kivezet a patakvölgyből a két Iszticsó közötti mellékgerinc legelőjére. Innen az út egy végtelennek tűnő léckerítés mentén a gerinc vonalát követi, a gerinceket mindenhol puha fűtakaró borítja, csak a völgyekben vannak sűrű erdők, a legelőkön csupán elvétve néhány fa.

Ahogy felfele haladtunk, egyre távolabbi tájak képe bontakozott ki, míg végül a Mojcáról egyszerre csodálhattuk – rendkívül páramentes időben – a Görgényi- és Kelemen-havasok távoli vidékeit:

délen a Mezőhavas s a különböző gerincek a Görgény völgyén túlig, keleten a Fancsal és Nagy-Erdős (Magura)

közötti gerinctől nyugatra a Szalárd vízgyűjtőjének gerincei, a Zászpás, valamint a Maros völgyén túl szinte az egész Kelemen-havasok a főgerinc vonulatával, mellékgerinceivel az Istenszékéig, Funtinel-mezőig, és Drágás-tetőig, de még a Radnai-havasokból is felsejlett valami északnyugaton a Kelemen főgerinc mögül.
A Mojcán körültekintve sikerült megfelelő útvonalat találni, melyet eddig pásztorok használtak, s amely a főgerinc útvonalából ágazik el, majd a Kis-Iszticsó mentén vezet le. Ezt szalagokkal jelöltük ki a patak torkolatáig. Remélhetőleg sokáig járható marad még ez az útvonal, kapcsolatot teremtve a Görgény völgye s a hegy csúcsrégiója között.

Andris