Óriások kastélyától a Sárkányok kertjéig

Zsibó és környéke mintha Meseországnyira állna tőlünk, Marosvásár-helyiektől. Ritkán kirándulunk arra, pedig éltek ott óriások, és porladoznak ma is sárkányok…

Bár a történelmi Erdély határvonalán alig pár kilométernyivel esik kívül, már hegynevekkel is a történelem köszönt ránk. De hadd kezdjük a Wesselényiekkel, akik évszázadokon át meghatározták Zsibó történetét. 1584-ben Báthory Istvántól nyerte adományul a birtokot Wesselényi Ferenc, amiért leverte a Bekes Gáspár féle lázadást. 1700-as évek eleji sírkövek pedig gróf Wesselényi Istvánra és feleségére, Bánffy Katára emlékeztetnek.

Ifjabb Wesselényi István és neje, Dániel Polixéna nevéhez a templom 1749-beli restaurálása fűződik. Az általuk építtetett kazettás mennyezeten ma már nem korabeliek a motívumok, kivéve a középsőt, melyen a tündöklő nap képe, azaz Jézus, mint a világ világossága látható, egy körfelirattal: „Feltámad tinéktek, kik az Én nevemet félitek, az Igazság napja” (Malakiás próféta). A szószéket „zsibói alabástromból”, azaz márványból készíttették, kehely alakú, gyönyörű szószék, koronája csúcsán a pelikánmadárral, amely saját véréből táplálja kicsinyeit. Szimbólum ez is, az önfeláldozásé.

Érdekesség számunkra, marosszékiek számára, hogy a templom történetében külön hely illeti meg a székelyeket. Az orgona a kézdivásárhelyi orgonakészítőt, Kolonics Istvánt dicséri 1885 óta, de korábban, 1848-ban, a lovas bandérium mellett a zsibói egyházközség vezetősége ágyúöntő Gábor Áronnak ajándékozott a meglévő három harangból egyet, amelynek helyébe csak 1977-ben öntött újat Marosvásárhelyen Kiss Elek harangöntő.

A templomnál ismertebb Wesselényi kastély több neves személyiséget is vendégül látott, mint például II. Rákóczi Ferencet, kinek kurucai itt csatát veszítettek az osztrákokkal szemben 1705-ben. A csatára ma már csak a város melletti piramis alakú Rákóczi-hegy neve emlékeztet.

A későbbiekben is sokat szenvedtek a zsibóiak az elnyomó hatalomtól, s a Wesselényi család története lényegében a magyar nemzeti küzdelmek története is. Tulajdonképpen itt volt az utolsó fegyverletétel is, Zsibón. A nyelvújító Kazinczy Ferenc fia, Kazinczy Lajos, itt kapta a hírt négyezer fős seregével, hogy letették a fegyvert, s bár lehetőséget teremtettek neki rá, ő mégsem menekült el, vállalta a következményeket. Tizennegyedik aradi tábornok-vértanúként őt is kivégezték október 25-én.

(Kazinczy Lajos szobra a sárospataki Iskolakertben)

A Wesselényiek kastélyát 1785 és 1831 között építették a Szamos harmadik teraszára. Az egyemeletes főépületnek két szárnya van, bár a keletivel párhuzamosan álló nyugati szárny a természet ajándéka: csodálatos egyenes domb. Ezeket zárja két szép, bástyaformájú épület.

A kastély klasszicista stílusjegyeket visel. Épületét jelenleg is használják, egyrészt a botanikus kert a saját, másrészt a tanügyiek a gyerekek, tanulók klubjának céljaira. A kastély külseje megmaradt egykori szépségében, belső udvara, homlokzata is a hajdani, méltóságteljes épület, a teraszról meg az erkélyről nagyszerű kilátás nyílik. Bár a belső tereket át-át alakították, a látogatók szerencséjére a központi nagyterem eredeti méreteiben áll. Valóban elfér benne egy kisebb színpad, hiszen idősebb Wesselényi Miklós egész színtársulatot tartott fenn zsibói birtokán - nem véletlenül volt a Kolozsvári Kőszínház egyik fő mecénása.

A Wesselényiek istállója valamikor ugyanolyan híres volt, mint később a bonchidai. Wesselényi István a Bánffyak bonchidai példájára építtetett istállót 1775-ben. Az istálló épülete ma is áll, főbejárata mellett egy kőből faragott ló csonkja látható. A ló alatt a Wesselényi címer – bevakolva.

Idősebb Wesselényi Miklósról és csodálatos méneséről Nyírő József regényében olvashatunk. Az apa emléke gyakran összemosódik fiáéval, akire „az árvízi hajós”-ként emlékszünk Jókainak köszönhetően. Az apa a „zsibói bölény” vagy „vad Wesselényi”, vérbeli magyar úrként mindenképp el akart szakadni a császártól, ezért 1785-ben el is fogták, és a kufsteini börtönben raboskodott öt évig. Kiszabadulása után még 20 évig élt. Fiát, az ifjú Miklóst, spártai módon nevelte. A zsibóiak ma is emlegetik, hogy a hat éves gyereket egy szilaj mén hátára ültette, s azzal a felkiáltással, hogy egy Wesselényinek nem szabad félnie, rácsapott a ló farára, hogy az nyargalva elrohant. A két nagyobbik fiát elvesztett édesanya kétségbeesetten majd elájult, hogy mi lesz a kis Miklóssal – de a ló szerencsére a gyerekkel a hátán tért vissza.

A reformkor kiemelkedő politikusa lett az ifjú Wesselényi Miklós, Széchenyi István jó barátja. A korszerű gazdálkodás úttörője is tájainkon, hiszen ő alapította csaknem kétszáz évvel ezelőtt a makfalvi mezőgazdasági szakiskolát, ahova a Kisküküllő-mente német falvaiból is jártak a nebulók gazdálkodást tanulni. „Nunquam retro” mondása szállóigeként él Zsibón, s ez a mondat áll a szobor (Sepsi József, zilahi művész alkotása) talapzatán is, melyet 2004-ben emeltek tiszteletére a református templom kertjében. A szobor a szokásos historizáló stílusnak megfelelően, olyannak rajzolja az ifjú Wesselényit, amilyen daliás a leírások szerint a valóságban is volt, és amilyennek mindannyian képzeljük is olvasmányaink alapján.

A szoborral csaknem szemközt áll egy emlékmű, amely Gelu előtt tiszteleg. Zsibó közelében van ugyanis Kis- és Nagyesküllő faluja, ahol, a hagyomány szerint, 1100 esztendővel ezelőtt, a honfoglalás korában, Gyalu és Tétény vívott párviadalt egymással. A krónikás, Anonymus, is csodálkozott azon, hogy nem a két sereg csapott össze, hanem csak a két vezér, s mivel Tuhutum, vagyis Tétény győzőtt, neki esküdött hűséget a másik sereg is. Tétény volt később az első Gyula Erdélyben.

A város ma már értékeli a Wesselényiek hagyatékát, utcát is neveztek el az emlékükre, és aggódva követik a kastély sorsának alakulását, hiszen a leszármazottak visszaigényelték ugyan, de félő, hogy el is fogják adni. Az istálló épületét viszont a kastélykertben működő botanikus kert igazgatója szeretné tataroztatni a zsibói polgármesteri hivatal segítségével, s régi képek, leírások alapján részben Wesselényi tematikájú, részben pedig a város fejlődését bemutató múzeumot tervez.

A botanikus kert Vasile Fati tanár úr nevét viseli, annak a fáradhatatlan zsibói tanárnak a nevét, aki csaknem 40 éven át küzdött azért, hogy a kastély egykor szép és gazdag kertje ne csak a múlt emléke legyen, hanem ma is tudományos kutatómunka színtere, és a látogatók kedvelt, kellemes pihenőhelye. A botanikus kert értékeit magyar nyelvű ismertető alapján kereshetjük föl, amit a belépőjegy megváltásakor kérhetünk. Harminc hektáron terül el, és több mint 5000 növényfajt csodálhatunk meg benne a világ minden tájáról. A Japánkertben a jellegzetes architektúrát a japán növények tömege teszi hitelessé, a Római kertben a valamikori római birodalom patríciuskertjeinek növényeit csodálhatjuk. A botanikus kertet a két hatalmas, gömb alakú üvegház uralja, amelyben sok ezer kaktusz mellett még sok más trópusi növény él nemcsak kiállítási látványosságként, hanem a Zsibói Növénytani kutatóközpont kísérleti parcelláiként is. A melegházbeli szentjánoskenyérfáról hamar elvonja figyelmünket az akvárium, amelyben vérszomjas piranhák, de édesvízi cápa is látható.

A botanikus kertet sajnos már nem öntözik a kastélykert valamikor oly híres forrásai, mert azok a városi víztelep építésekor elapadtak. Viszont az egykori forrásvízgyűjtő medencék megmaradtak, a botanikus kert régi, immár kétszáz éves alapjait igazolva.

Sokkal régebbi látnivaló is vár bennünket Zsibó közelében. A Sárkányok kertje. Zsibótól 9 kilométerre K-DK irányban található, Almásgalgó falu határában. Ez a Meszes hegység ÉK-i részén egy földtani rezerváció, amelyben 10-12 m magas sziklaképződmények láthatók, melyeket a szelektív erózió alakított ki és változtat folyamatosan. Itt a talaj rétegesen elhelyezkedő agyag, homokkő illetve apró szemű konglomerátumból áll. Az esőzések miatt a felső rétegekben repedések illetve vízmosások alakulnak ki, amelyek idővel egyre mélyülnek, míg elérik az alul található agyagréteget. Ez megnedvesedve sikamlóssá válik, a rajtalevő súlyosabb kőzetek megcsúsznak, s a völgy irányába elmozdulva különleges sziklaalakzatokat hoznak létre. A puhább talajrétegek viszonylag hamar elkopnak, azok pedig, amelyeknek a tetején homokkő vagy konglomerátum található, tartósabbak, a kalapjuk védi őket, hosszabb ideig ellenállnak az esővíz koptató hatásának. Ezért szinte évről-évre más-más sziklaformákkal találkozunk. A suvadáskaréj fölé jutva újabb és újabb repedéseket láthatunk, melyek az elkövetkező alakzatoknak az előhírnökei.

Almásgalgóból tábla irányít, és kiépített ösvény vezet fel a suvadáskaréj fölé, így fentről is megtekinthetjük a Sárkányoknak nevezett sziklaképződményeket, de végigsétálhatunk az alsó ösvényen is az impozáns sziklatornyok között, melyekről az ember el sem hinné, hogy a víz előbb-utóbb elkoptatja őket. Ám állandóan képződnek újak, mivel a hegyoldal felsőbb részei csúsznak lassan.

A piros pontot övező fehér kör alapján körbejárhatjuk a Sárkányok kertjét, de csak az első felében találunk kövekkel, lépcsőkkel kiépített járdát, tehát az idősebb kirándulók legyenek óvatosak, mert a leereszkedés ugyancsak meredek lejtőre kényszerítené őket, bár kapaszkodó korlátot itt is találnak. Könnyű túra, akár magas sarkú cipővel is bejárható, közel hajthat az autóbusz is egészen a nyári színpadhoz, ahol a galgaiak tartják a Katona Leányáról elnevezett ünnepüket.

Hancur

2014 novemberében visszatértünk sárkányogolni...